Macsi Sándor 1926. január 14-én született Nyírábrányban, egy református paraszt család negyedik gyermekeként. Két lány és egy fiú testvére volt. A bátyja sajnos még kiskorában meghalt, így érthető, hogy a legkisebb gyermeküket, aki ráadásul fiú is volt, a szülők kényeztették. Sajnos gyenge fizikumú, beteges kisgyermek volt, ezért a szülei életútját megtervezték, elhatározták, hogy taníttatni fogják, mert fizikai munkára nem is nagyon volt alkalmas.

Elemi iskoláit Nyírmártonfalván végezte, 5 osztályt járt, majd négy éves polgári iskolával folytatta a Debreceni Református Kollégiumba. Ezután szüleivel közösen úgy döntött, hogy tovább tanul, s beíratták az öt éves tanítóképzőbe. Középfokú iskoláit jó eredménnyel végezte. A tantárgyak közül kedvelte:…. az irodalmat, mert fejlesztette a szépérzékét, esztétikai igényét, a…. matematikának a logikai részét, mert a logikus gondolkodást szerette, … rajzot, mert fejlesztette az alkotóképességét, segítette az önkifejezést, a …..testnevelést, mert kielégítette a mozgásigényét, nagyon szerette a magasugrást, ….a földrajzot, mert egy elmaradott falusi kisgyermek számára világismeretet nyújtott.

Felsőfokú tanulmányait levelező tagozaton folytatta a Szegedi Tanárképző Foiskolán. Abban az időben más rendszer volt. A nyári szünetben négy hetes bentlakásos tanfolyamon professzori eloadást hallgattak, szemináriumokon vettek részt, s mintegy félkatonai szellemben tanultak.

Csak a diplomáját kapta Szegeden, mert korábban a képzéseket egy-egy helyhez kötötték. A földrajz, biológiai szak elsőévét Pécsen, a másodikat Debrecenben végezte, harmadik évtől pedig Szegeden fejezte be.

Hasonló módon szerzett diplomát rajzból, Szegeden tanult, gyakorlaton elsoévben Baranyó Sándor szolnoki festomuvésznél, a második évben pedig az Országos Pedagógiai Intézetben Blaskó János festomuvésznél Budapesten volt.

Felsofokú rajztanári diplomáját Budapesten a Képzomuvészeti Foiskolán Balog Jeno festomuvész keze alatt szerezte.

Felsofokú tanulmányaiban a természet szeretete, a könyvtári olvasmányai és az ismeretszerzési vágya motiválta.

A tanítóképzo elvégzése után, amely középfokú végzettség, Tiszavárkonyba került kántortanítónak. Ez plusz munkát jelentett, hiszen a hétvégekre, ünnepekre, esküvokre, temetésre is készülnie kellett.

Ezt követoen betegsége miatt áthelyezését kérte más megyébe, lehetoleg hegyvidékre. Így került a Mátrához közel Ágóra, 1951-ben, ahol az iskola még Jászárokszálláshoz tartozott.

1952-ben a szomszédos községbol, Pusztamonostorról elment az igazgató, s a jászberényi felettes szervezet ot helyezte át igazgatónak. 1954-ig, mert ekkor elment az ágói igazgató, Pusztamonostorra meg más jelentkezo is akadt, így visszahelyezték most már Jászágóra iskola igazgatónak. 1977-ig töltötte be ezt a tisztséget.

1975-ben a községi tanács címzetes /örökös/ igazgatónak nevezte ki. A közigazgatási átszervezés során 1977-ben körzetesítették az általános iskolát, Jászárokszálláshoz csatolták, így ot is behelyezték. Az iskola összevonásával nem értett egyet, ezért nem vállalta a jászárokszállási ált. iskola igazgatását. Helyettesként dolgozott 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Összesen négy munkahelye volt élete során. Volt állami tanító, általános iskolai tanár, általános iskolai igazgató és általános iskolai igazgatóhelyettes. A változás, a legelsot kivéve, mindig a felettes szervnek engedelmeskedve történt.

Voltak választott tisztségei:

így szakszervezeti bizalmi,

hosszú évekig volt a Községi Hazafias Népfront elnöke,

tanácstagként is képviselte a lakosságot,

volt községi párttitkár, amikor ezt a feladatot kapta.

Felnott évei során mindig baloldali gondolkodás vezérelte, melyhez máig huséges maradt.

Hivatásából eredo céljait elérte, hiszen embereket indított el az életük pályáján, tudást, emberséget tanított, „s más millió dolgot”, hogy ot szó szerint idézzem. Valóban, természetismereti tudását az iskolán kívül, a TIT szervezetén keresztül osztotta meg másokkal. Igazgatói muködése alatt nagy gondot fordított a szülok oktatására, nevelésére, tájékoztatására, így nem maradhatott el a Szülok Akadémiája sorozat. 1962-tol nagy lelkesedéssel és nem kevesebb szakértelemmel szervezte és irányította a felnottekbol álló honismereti szakkör munkáját, s megalapozta a helytörténeti és iskolatörténeti gyujtemény alapjait, amely 1981-tol rendezett állapotban látogatható, megelozve ezzel több jászsági települést. Sokat munkálkodott azon, hogy a jászágói középkori templom ásatása megtörténjen, s naponta látogatta a Dr. Selmeczi László által vezetett kis régész csapatot.

A fiatalok meg is emlékeztek róla:

Joó Péter tollából:

„Dinnyét hozott, cukrot adott, cserébe egy követ kapott.

Ő nem a falusi kántor, az ő neve Macsi Sándor!”

Ugyancsak ettol az idotol, 1962-tol tagja az Országos Földrajzi Társaságnak, akikkel közösen még mindig ismerkedik egy-egy tájegységgel.

1976-ban Jászágóért emlékéremmel ismerte el a községi tanács a településért végzett önzetlen munkáját. Mint már említettem a következo évtol Jászárokszálláson tanított, s ott is folytatta közösségi munkáját. 1986-tól részt vett az Árokszállásiak Baráti Körének szervezésében, melynek alakuló ülésén elnökhelyettesnek választották. Szerkesztette az ÁBK. újságát mindaddig, amíg a város hivatalos havi lapja, a Jászvidék meg nem jelent. Szorgalmazta az árokszállási nagypolgári jász-ház vásárlását, berendezését. Sokat tett a jász hagyományok felkutatásáért, feltárásáért, megorzéséért.

Támogatta másokkal együtt a jász-bálok újraindítását, a jász-kapitány, mint társadalmi tisztség megújítását, a jász-muvészek összefogását, életútjuknak feldolgozását, emlékkiállítások rendezését. Maga is közel áll a muvészetekhez, több festményében, rajzában gyönyörködhettünk. Rendszeresen részt vesz Jászapátin a JAK táborban.

l992-ben kezdeményezésére megalakult az Ágóiak Baráti Egyesülete, melynek alapító tagja volt, s munkáját elismerve, a baráti egyesület késobb tiszteletbeli elnökévé választotta, s 1992 óta folyamatosan szerkeszti az Ágóiak Baráti Egyesületének hírlevelét. Ezt követoen segített a FÉBE /Fényszariuak Baráti Egyesülete/, a pusztamonostoriak egyesülete, s legutóbb a jászkisériek baráti egyesülete alakulásában, tanácsokkal, bíztatással, jó szóval. Jó kapcsolatot tart a helytörténeti, honismereti szakkörökkel, nem csak a Jászságban, hanem a Jászságból kirajzottak egyesületeivel is.

A Jászok Egyesülete, illetve A Jászságért Alapítvány kuratóriuma a jászágói helytörténeti és iskolatörténeti gyujtemény létrehozása és három évtizedes fejlesztése érdekében kifejtett önzetlen munkájáért neki ítélte a Jászságért Díjat 1993-ban.

1996-ban arany diplomáját vehette át, szerényen, mint mindig, észre sem vettük.

Jászágó Község Önkormányzata a jelenlegi legnagyobb kitüntetéssel ismerte el munkáját, Jászágó Díszpolgára címet adományozta Macsi Sándornak 2002-ben, a településünk 50 éves évfordulóján, aki képekben és írásban rögzítette a település eseményeit 1952-tol 1977-ig, falukrónika címmel.

Az Ágóiak Baráti Egyesülete és a Jászágói Önkormányzat együttesen kezdeményezte a „Falvak Kultúrájáért Alapítvány”-nál munkájának elismerését, s másokkal együtt a „Kultúra Lovagja” kitüntetést adományozták neki, 2003. januárjában a kultúra napján.

Sohasem volt tétlen, jelenleg az ÁBE- tájház átalakításán, berendezésén dolgozik.

Az iskolatörténeti gyujteményben olvastam az igazgató úr által választott idézetet József Attilától:

„Mert mi teremtünk szép, okos lányt és bátor értelmes fiút,

Ki oriz belolünk egy foszlányt, mint nap fényébol a tejút.”

Azt hiszem, hogy rá vonatkoztatva igazán igaz lehet ez az idézet, hiszen magánéletét mindig háttérbe helyezve, dolgozott mások boldogulásáért, s így jutott el a szép korhoz a 80. születésnaphoz, valamennyiünk örömére.

Az Országos Honismereti Szövetség 2006. július 3-án Szekszárdon adta át számára a Bél Mátyás emlékplakettet, elismerve eddig végzett honismereti tevékenységét. A díjra a JNSZ. Megyei Szövetség terjesztette fel.

Gratulálunk!

Isten éltesse sokáig!
vissza

Pethes Katalin Jászárokszállás, 1934. július 13…..

Pethes Katalin 1934. július 13-án született Jászárokszálláson, illetve Jászágón, mert akkor még nem volt külön közigazgatás. Szülei fiút vártak, mert az tud segíteni a munkában, de a negyedik is lány lett. Elemi iskoláit Jászágón végezte, majd Jászárokszálláson folytatta.

Taníttatásáról a nővérei döntöttek, mert nekik nem volt módjuk a tanulásra. Segítették abban, hogy tovább tanulhasson, a költségeket ők biztosították. Jól tanult, ezért tandíjmentes volt, csak a kollégiumi ellátásért kellett fizetni. A középiskolát jeles érettségi vizsgával zárta, majd egy éves tanítóképzőbe járt, melyet szintén jeles képesítő vizsgával fejezett be. A matematika, fizika tárgyakat szerette, mert ezekhez volt érzéke.

Gyakornokként Tiszaszentimrén dolgozott egy évet, hatvanas osztálylétszámot kapott a harmadik osztályban. Majd mint tanítójelöltet helyezték Jászágóra és huszonöt évig tanított itt. Szakos tanár hiányában mindig a felső tagozatban tanított, s hogy meglegyen hozzá a végzettsége, jelentkezett a főiskolára. Felsőfokú tanulmányait Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolában folytatta, de már felnőttként, levelező tagozaton, a nyári szünetben. Kedvenc tantárgya továbbra is a matematika volt, azonban mégis a magyar szakot választotta, mert ezt vélte a legkönnyebbnek.

Technikát is oktatott, és gyakorlatban is kipróbálták a tanultakat a diákok, s remélem, nem sértem meg, ha egy kedves emléket felidézek, melyet maga mesélt korábban: a lányokkal gyakorlati órán paprikás krumplit főztek. Kissé elméretezték az adagot. Egy nagy lábassal maradt másnapra is. Reggel feltették a nagy fekete vaskályhára, kicsit megmelegítették, s körbe állták, úgy ették jóízűen. Hát szerencse, hogy akkor nem ellenőrzött még az ÁNTSZ.

Egy időben részt vállalt a felnőtt képzésben is, a szülők iskolájában, amely még közelebb vitte az emberekhez.

Az iskola körzetesítésével elkerült Jászárokszállásra, ahol napközis nevelő volt még 12 évig, ezután nyugdíjas lett, de még így is bejárt két évig a gyerekekhez. Gyakorlatilag élete során két munkahelye volt. Mindenhol jól érezte magát, mert jól kijött a kollégáival, nem volt soha összeférhetetlen. Dolgozott tanító, tanár, igazgatóhelyettes, napközi-otthon vezető, napközis munkaközösségi vezető munkakörökben, valamint dolgozott egy ideig a művelődési otthon vezetője, igazgatójaként is.

Választott tisztségei a következők voltak: tanácstag, (tanácselnök helyettes volt hosszú időn keresztül, a közigazgatás átszervezéséig), tagja volt a nagyközségi közös tanácsnak, járási pártbizottsági tag, megyei tanácstag, és a rendszerváltás után önkormányzati tag volt 1998-ig. Ebben az időben korelnök volt az önkormányzatban. A pedagógiai munkájában a tervezett célját sohasem tudta elérni, mert egy tanár mindig többet szeretne, mint amit elért, azonban ez nem csak rajta múlik, mondta egyik beszélgetésünk alkalmával. Elégedett volt tanítványaival, mert többségükben nagyszerű felnőttekké váltak, megállták a helyüket.

Hosszú ideje, mondhatom több évtizede (közel negyven éve), vezeti, irányítja a kézimunka szakkör munkáját. Évente bizonyítják, így most is, hogy mivel foglalkoztak egy télen át. A közös foglalkozás lehetőséget ad a művelődésre, egy-egy tájegység kézimunkájának megismerésére is.

A község többször is elismerte munkáját, s oktatási tevékenységét arany diplomája is bizonyítja.

Úgy is, mint szülő, úgy is mint az önkormányzatunk tagja, valamennyiünk nevében köszönöm a nekünk adott éveket! Köszönöm a lelkiismeretes munkát! Köszönöm, hogy gyarapította, növelte a szakma, a pálya, a településünk hírnevét. Ismereteivel, emberségével gazdagított bennünket évtizedeken át. Köszönöm a barátságát.

Az élete során végzett munkájáért, a sok évi tanításért, a településen végzett közösségi tevékenységért Jászágó Község Önkormányzata 42/2006.(VII:25)sz. határozatában JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT kitüntetésben részesíti.

Jászágó, 2007. február 8.. Mozsár Lászlóné

vissza

Szabó Gyula 1929. március 9. Jászárokszállás……

Szabó Gyula, 1929. március 9-én született Jászárokszálláson, egy római katolikus család második gyermekeként. Hárman voltak fiúk testvérek. Elemi iskoláit, négy elemi osztályt Jászárokszálláson végezte. Jól tanult, így polgári iskolába íratták, amely akkor középfokú képzés volt, de nem volt egyenlő a gimnáziumi végzettséggel. Szerette a számtant, fizikát, testnevelést, éneket.

A szülői nevelésben az édesapjáé volt a meghatározó, akinek nagyon fontos volt a hazafias, a hazaszeretetre való nevelés. Katonás nevelésben részesítette, de nagy-nagy szeretettel vette körül. A polgári iskola befejezése után szinte természetes volt, hogy hadapród- iskolába jelentkezett, azonban nem vették fel, mert a polgári iskolai végzettség ehhez kevés volt. Magánúton leérettségizett, és újra jelentkezett, s sikeresen felvételizett a választott katonai képzésre. Tanulmányait Marosvásárhelyen folytatta.

1944-ben frontsáv lett Marosvásárhely, az iskolát elhelyezték Dél-Erdélybe, majd kiegészítették velük az ottani hadsereget. Amikor a kisegítő sereg megérkezett, az iskolát az ország nyugati részébe, Vasvárra költöztették. 1945. januárjában iskolaparancsnokát Altardy ezredest kísérte Budapestre, ahol sajnos fogságba esett. Ifjú kora miatt azt hitték, hogy önkéntes, s nehezen tisztázódtak a körülményei, míg végre május 9-én elengedték az oroszok fogságából. Folytatni szerette volna katonai tanulmányait, azonban ezt a képzést megszüntették.

Különbözeti vizsgát tett két év anyagából és felvételt nyert Egerben a Római-katolikus Tanítóképző harmadik évfolyamára. Tanulmányinak ilyen irányú folytatását a kényszer szülte. Azért jelentkezett ebbe az iskolába, mert korábban a bátyja is ide járt. Nagyon vegyes társaság járt ekkor ebbe az iskolába, volt ki orosz fogságból, volt, aki amerikai fogságból került ide. Korban is nagyon vegyesek voltak a tanulók, szinte a gyermekkortól a 28-30 évesekig tanultak együtt. Nem nagyon alakult ki közösség, barátság.

Mint korábban említettem szerette az éneket, a zenét, s szabadidejét ezzel töltötte, az egri Korona étteremben saját zenekarával zenélt, az iskola hozzájárulásával. Tanulmányait befejezve a Jászárokszálláshoz tartozó Négyszállásra került tanítani, majd Jászágó önállóvá válása után az iskola Jászágóhoz tartozott. A házassághoz vezető párkapcsolata 1950-ben igen emlékezetes módon kezdődött. A tanév kezdete előtt az iskolába igyekezett átvenni a dolgokat az elődjétől. Félúton összetalálkozott egy piros pettyes kartonruhás lánnyal, hölggyel, aki megkérdezte, hogy merre van a négyszállási iskola. Miért érdekli kérdezett vissza, mire azt a választ kapta, hogy én vagyok az új tanítónő. Bemutatkozott, hogy ő pedig az új tanító. 1952. június 26-án kötöttek házasságot, azóta is együtt élik életüket. Isten éltesse Önöket még sokáig! 1956-ban lányuk született, Enikő.

A négyszállási iskolában megszűnt a felsőtagozatos oktatás, így átkerült a Gyarokparti iskolába. Megszűntek a tanyai iskolák, s bekerült tanítani a falusi iskolába. Később beköltöztek Jászágóra a családi házukba. Majd a jászágói felsőtagozatos oktatás is megszűnt, ő ugyan maradt az alsó tagozatban, de az irányítás Jászárokszállásra került. Sajnos úgy hozta a sorsa, hogy valami mindig megszűnt körülötte, az élete, a munkája során, ő azonban töretlen maradt. Mindig elérhető célokat tűzött maga és diákjai elé, szerette a gyerekeket. Sokszor ütközött a tanfelügyelőkkel, mert gyakran túlzott elvárásaik voltak. Ennek kapcsán szeretnék egy kis emléket felidézni. Fiatal kis kolléganője nagyon izgult, mert tanfelügyelő érkezett. A következő szavakkal nyugtatta: „nem baj, ne izguljon, a tanfelügyelő elmondja az elvárásait, kifogásait, maga meg itt marad és megtanítja a gyerekeket írni, olvasni, mert

azt magának kell „.

Voltak választott tisztségei, MHSZ titkár, tanácstag, sportegyesület elnöke, s legutóbb önkormányzati tag, polgármester. Az iskolai oktatáson kívül mindig végzett valami mást is. Az MHSZ-en belül nem csak a lövészeket irányította, de tanított közlekedés ismeretet elméletben és gyakorlatban is. Sokáig vezette a művelődési házat, szervezte a község kulturális életét. Oktatott zenét a gyermekeknek. Igen sokoldalúan képezte diákjait.

Nyugdíjas pedagógusként a falu polgármestere volt három cikluson keresztül. Sokat dolgozott a település fejlődéséért. Lehet, hogy fiatalon hivatásul a katonaságot szerette volna választani, ami ugyan nem teljesült, de a katonaság szelleme cselekedeteiben mindig érvényesült. Nem ismert lehetetlent, szinte fáradhatatlan volt. Ma már visszavonultabban él, csak a Népdalköröseket kíséri el a fellépésekre, s őszinte kritikát is mond nekik.

További méltatás helyett csak megköszönném, amit kaptunk a polgármester úrtól. S köszönöm, amit kapott a falunk: amit kaptak a nálam idősebbek, kaptak kortársaim, s kaptak az utánam jövők.

Az élete során végzett munkájáért, a sok évi tanításért, a település irányításáért Jászágó Község Önkormányzata 41/2006.(VII:25)sz. határozatában JÁSZÁGÓ DÍSZPOLGÁRA címet adományozta Szabó Gyula úrnak.

Gratulálunk és jó egészséget kívánunk!

vissza

Modé János, 1953. március 30. Jászágó……….

Modé János 1953. március 30-án Jászágón született, paraszt szülők negyedik gyermekeként. Nagy volt az öröm, hogy három lány után fiú született, és a kis Jancsika mindenki kedvence lett a családban. Az általános iskola nyolc osztályát Jászágón végezte, majd ezt követően Jászberénybe a 606-os sz. Ipari és Szakmunkásképző iskolában tanulta a kőműves mesterség elméleti részét, a gyakorlatit pedig, Jászárokszálláson az Építőipari Ktsz-ben. Kis korától kezdve kőműves akart lenni, már általános iskolás korában sárból épített kis házikót. Tehát gyermekkori álma teljesült, amikor 1970-ben sikeres vizsgát tett. A helyi termelőszövetkezetben talált munkát. Köztudott, hogy a termelőszövetkezet egy időben nem tudott fizetni, s ekkor úgy döntött, hogy megpróbál „maszek”-ként megélni, így iparengedélyt váltott. Keze munkáját a községünkben sok-sok lakás és középület, az iskola, a templom őrzi.

Közben megtalálta a párját, s 1978-ban házasságot kötött Debreceni Annával. A nyolcvanas évek elején építkezésbe kezdtek, s végleg letelepedtek Jászágón. 1982-ben nagy öröm érte, hiszen megszületett első kislánya Anikó, majd 1984-ben pedig Szilvia. Titkon ugyan kisfiút remélt, de apai szeretetét ez nem befolyásolta. Akkoriban azt mondta: „nálunk ha mosás van, három bugyi, egy gatya van kiterítve, de az a fontos, hogy egészségesek”!

Közben a nyolcvanas évek végén, a községbe települt egy kis faipari üzem. A község akkori vezetői többek között őt javasolták vezetőjének. Kevés gondolkodás után elvállalta, így a szakmáját csak másodállásban végezte. Körülbelül 10 évig, 2000. szeptemberéig irányította a Kaptafa üzemet. Munkatársaival jó viszonyt alakított ki, ha a munka úgy kívánta ő is beállt a gép mellé.

Elérkezett 1990, a rendszerváltás ideje, amely mindenkinek új, ismeretlen volt. Szeptember 30-án önkormányzati képviselőket és polgármestert választottak. Környezete biztatására ő is elindult az önkormányzati választáson, s képviselőnek választották, s mivel a legtöbb szavazatot kapta, így alpolgármester is lett.

Közben a kőműves szakmában is képezte magát, s 1992-ben mestervizsgát tett, és valóban kőműves mester lett, azonban az iparát továbbra is szüneteltette.

Három cikluson keresztül volt képviselő és alpolgármester, a 12 év alatt szinte minden ülésen részt vett, sok-sok véleménnyel, javaslattal élve, mindig a település előbbre vitelét segítette.

Különösen nehéz volt az utolsó év, hiszen valamennyien tudjuk, hogy betegség miatt hosszasan helyettesítenie kellett a polgármester urat.

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk… Emberek vagyunk, tehát embermódra és az emberek között élünk. Embermódra élünk, ha igazságosan élünk. Ha minden cselekedetünk és szavunk alján az a szándék van: nem ártani, segíteni az embereknek.

Modé János segítségére mindig számíthattunk, anyagi és természetbeni segítségére is.

Az önkormányzat által a helyettesítésért megállapított tiszteletdíjának felét felajánlotta a falunapi rendezvények támogatására, azóta is minden évben kapunk a családjától segítséget, támogatást.

Amikor a Kaptafa üzem megszűnt, újra kiváltotta a működési engedélyét, és kőműves mesterként dolgozik a mai napig is.

2002 őszi választására már úgy határozott, hogy nem indul az újabb választáson, mert a munkája mellett 12 évig végzett társadalmi tevékenységben elfáradt.

Mindig szerette a sportot, különösen a labdarúgást, fiatalabb korában focizott is. Az aktív sport után pedig munkájával segítette a sportolókat, hiszen sokáig tagja volt a sportegyesület vezetőségének.

Az eddig végzett munkájáért, a három ciklus alatt végzett közösségi tevékenységért Jászágó Község Önkormányzata 43/2006.(VII:25)sz. határozatában JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT

kitüntetésben részesíti.

vissza

Jászágói édesanyák boldogságos napja

Édesanyának lenni mindennapi bizonyítás, de elérkezik május első vasárnapja, anyáknapja elérzékenyülve fölelevenítjük a mindennapokból született emlékeket, örömteli napokat, perceket egy csokorba szedjük lelkünkbe, hisz erre valók az ünnepek. A jászágói általános iskolás gyermekek május 6-án vasárnap 17 órai kezdettel, várták anyukájaikat a tornaterembe anyáknapi köszöntőjükkel. Tanítóik, tanáraik nagy gondossággal segítették, állították össze a megható műsort. A gyerekek versei, dalai minden édesanya szívét megérinthette és az átadott egy - egy szál virág üzenete: milyen jó hogy vagyunk egymásnak.

Az óvodában május 7-én hétfő délután került megrendezésre ez a szép megemlékezés. A kisebbek is nagy átéléssel adták át az édesanyáknak a szellemi, - lelki - , és saját készítésű ajándékaikat. Az óvodai pedagógusok is mindig ügyelnek, hogy ez a nap mélyen gyökeret eresszen a gyermekek lelkében, hogy a köszöntőjük megható légkörben boldoggá tegye az édesanyákat.
Dobosné Peredi Beatrix vissza

Nagyapám Csányi János ……

Szeretném egy tipikus szorgalmas jász család történetét leírni. Felejthetetlen nagyszüleim emlékére. Nagyapám Csányi János. Született 1899-ben. Nagyanyám Petró Mária, született 1901-ben. Nagyapám nagyon életre való, eleven gyermek volt. Sajnos 16 éves korában be kellett vonulnia az osztrák hadseregbe és a harctéren találkozott össze az édesapjával, akit már sokkal régebben elvittek katonának. Amikor hazaérkezett Jászárokszállásra, már fiatal legény volt. Sétáltak a korzón a legények meg a lányok. Egyszer nagyapám karon kap egy szép lányt és azt mondta: ő lesz a feleségem! Nagyanyám azt válaszolta: mit akarsz te kis taknyos? Még a moziba se mennék el veled! Nagyapám addig udvarolgatott, hogy összeházasodtak. Ezt gyakran emlegette az évek során: ugye édasanyja a Jézuskához meg csak eljöttél velem. Született 11 gyermekük. Hat fiú, akik mind meghaltak csecsemőkorukban és egy 6 éves, okos kislányuk agyhártyagyulladásban halt meg. Maradt 4 leány gyermekük Mária, Anna (az én édesanyám), Viktória (a vízkeresztanyám) és Gizella (a bérma keresztanyám). 1931-ben ők is elmentek sok jász családdal együtt a Tolna megyei Muth pusztára. Először uradalomban dolgoztak. Utána kaptak 12 hold földet, szép tanyát építettek, tele gyönyörű gyümölcsfákkal. Lovuk, tehenük és mindenféle jószáguk volt, amivel a földet megművelték. Amikor Aczél József apát úr meglátogatta a kitelepült Árokszállásiakat azt mondta nagyapámnak: büszke vagyok rád Jancsi! Nyolctagú volt a család. Nagyszüleim a négy lány és nagymamám édesapja és édesanyja. Azt mondta nagyapám, hogy a négy lány többet dolgozott, mintha négy fia lett volna. Dancso sógoréknak öt fiuk és egy lányuk volt. Fösvény ember volt. Azt mondta a feleségének, hogy ne süssön annyi perecet húsvétra, a gyerekeknek. Erre Pinni néném lehozatta a padlásról a nagy kenyérsütőt és abban dagasztotta a húsvéti kalácsot. Nagyapám nem volt fösvény, ő és Harangi sógor búcsúra kifizette a sergőt, az egész falu gyerekének egész napra, de sajnos a sergő összetört a sok gyerek alatt. Disznóöléskor legalább tíz-tizenöt gyerek volt együtt a családban és a fagyos házhátuljára dobálták a hurkabelet, ha odafagy, akkor már tiszta. Azt mondta Dancso sógor Mari nénémnek: Mári, ne pánvádlis pogácsát süssél már, hanem kézzel szaggasd, mint édesanyám csinálta. A nagyszüleimet is elérte a szülőföldre való honvágy. Nagyapám édesanyja azt írta: Jani fiam ha Aczél József apát úrnak nem szégyen visszajönni Jászárkszállásra, ti is hazajöhettek. Haza is költöztek. Nagyapám sírásó lett az Árokszállási temetőben. Jött a front és nem a pénz számított, hanem az, hogy egy halottember se maradjon a föld tetején. A Takarékszövetkezet melletti Emlékmű alá egész éjszaka a holtakat hordták a közös sírba. Amikor elmúlt a háború nagyapám azt mondta a komáinak: „Halljátok –e komáim! Hát csak úgy lenne az a jó, ha előre kifizetnétek a temetéseteket, mert az volna a biztos! Utána tőlem, száz évig is élhetnétek.” Mari néném Dr. Nagy Rezső állatorvosnál dolgozott. Édesanyám Ficzek gyógyszerészéknél. Keresztanyám először Thyel Bernát iskolaigazgató úréknál, utána Bogdán gyógyszerész úréknál dolgozott. A bérma keresztanyám varrónőnek tanult. A háború utáni nehéz időkben mind a négyen férjhez mentek. Nagyapámék kiköltöztek Jászágóra, egy házban laktak a vízi keresztszüleimmel, a felejthetetlen keresztanyámmal Viktóriával és a még ma is élő 83 éves Juhász József keresztapámmal, ahol az unokák előtt az ajtó éjjel nappal nyitva állt. Nagyon sok szeretet, finom ételek, anekdóták és mesék, népdalok gyönyörű világában telt a gyermekkorunk. A disznóvágáskor még szalmával perzselték a disznót. Az unokák rakhattak kis tüzet, de néha nagyobb volt, mint a felnőtteké. Amikor elvégeztünk hazamentünk, megetettük este a jószágokat. Tiszta ruhát vettünk, úgy mentünk vissza a vacsorára. Addigra már drága keresztanyám megsütötte a kemencében a hájas édes süteményt, a friss leveles tepertős pogácsát, a hurkát, kolbászt. Megvacsoráztunk, s jöttek a gyönyörű népdalok. Nagyapám nótája: A Maros menti fenyves erdők aljába, Söprik a Pápai utcát, Kerek ez a zsemle, édesapám nótája:Betyár gyerek az erdőbe, Magasan jár a fiastyúk az égen. Keresztanyám nótája: Akácos út, Kéknefelejcs. Mire mindenki nótáját eldaloltuk hajnal 3-4 óra lett és mindenki nyugovóra tért. Lassan az unokák is megnőttek. Én is férjhez mentem, született négy leány gyermekünk. Azt mondta édesapám: Hallod-e anyja! Pénzt nem tudunk nekik adni, de fogjuk meg az unokák kiskezét, hogy a szülők dolgozni tudjanak és nyugdíjuk legyen. Amikor férjhez mentem azt mondta a férjem, hogy ő Jászágón szeretné leélni az életét, a rokonok és családjai körében. Jászágó egy üdülő falunak is megfelelő kis tiszta község. A Jóska testvérem is azt mondta, hogy nyugdíjas korára le akar költözni Ágóra. Itt szeretné idős korát a madarak, a csend, az ibolyával teli levő faluban leélni. Aki igényli, minden lehetősége megvan a kultúrára, a népdal, a sport, a kézimunkázásra, a hagyomány ápolására. Van egy népdalkörünk, 11 éve működik. Sajnos sok a nyugdíjas, idős ember. A fiatalok máshol járnak felsőbb iskolába. Így nagyon nehéz a fiatal utánpótlás. Van nekünk egy idős Igazgató bácsink: ő Macsi Sándor, aki iskolamúzeumot gyűjtött össze, kezdve a zugiskoláktól. Még a mi időnkben a pedagógusok reggel 8-tól du. 4-ig egyfolytában tanítottak bennünket, munkára, erkölcsi tartásra, művészetismeretre. Arra nagyon büszke vagyok, hogy a több ezer gyermek közül, akit tanítottak 30 fős osztályokban, az 5 ujjam sok, amennyiből haszontalan ember lett volna. A lányaim már majdnem mind férjhez mentek. A vejeim közül a legkedvesebb Pethes Kálmán, aki a munkája mellett kollégáival együtt hat éve megalakította a Parázs Hagyományőrző Egyesületet. Tíz éve a Görbe János Színjátszó Egyesület egyik alapító tagja. A Civil Fórum alelnöke. Munkatársaikkal együtt sokat tesznek Jászárokszállás kulturális életének fejlődéséért.

Gulyás Gáborné

Jászágó, Hunyadi u. 65.sz. vissza

Dr. Dobos László, Budapest, 1952. május 26…………

Dobos László 1952. május 26-án született Budapesten, a Dobos és a Molnár család sarjaként.

Apai nagyapja Dobos Alajos, nagymamája Nagy Erzsébet, anyai nagyapja Molnár István nagymamája Kaszab Mária. Édesapja Dobos László Pál, édesanyja Molnár Mária. A jászágói Dobos és Molnár család egyszerű tőzsgyökeres ágói paraszt család volt. A gyermekeik azonban elhagyták Jászágót, Budapestre költöztek, s az apuka az iparban, az anyuka az egészségügyben talált munkahelyet. Dobos László gyermekkorában főleg az iskolai szünetekben, sokat tartózkodott Jászágón a nagyszülőknél. Talán tartását, határozottságát, pontosságát ők is erősítették. Már egészen fiatalon hozzászokott a pontos munkához, mindent megtett azért, hogy a taníttatás költségeit csökkentse.

Érettsági után felvételt nyert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, melyet 1976-ban fejezett be, mint közgazda. Ezt követően az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szociológus, majd 1994-ben a Külkereskedelmi Főiskolán szaküzemgazdász képesítést szerzett, kiváló eredménnyel.

Időközben családot alapított és 1979. október 24-én feleségül vette Schmidt Juliannát. Két gyermekük született Eszter és Péter. Már mind a ketten felnőtt korúak.

Dr. Dobos László kötődése mindmáig megmaradt a Jászsághoz, s természetesen Jászágóhoz is. Házat vásárolt Jászágón, amelyet felújított. A helyreállításhoz felhasználta a korábban megvásárolt Dobos nagyszülők házának anyagát is. Sokat tett a Jászságért, kitartó munkával szervezte másokkal együtt a Jászok Egyesületének civil szervezetét, mely már tizenhét éve működik, megalakulása óta ügyvivője, majd „A Jászságért Alapítványt”. Segítségével került sor a Jászság történetét érintő könyvek új kiadására, vagy jöttek létre újabbak, pl.: Korniss Péter Jászságról szóló fotóalbuma, vagy a legutóbbi „Az én Jászságom”c. Szále László kötete. A Jászok Egyesületének munkáján keresztül mindig segítette a jász településeket, akár a Jászságban vagy az innen kirajzottakat is. Nevéhez kapcsolódik a Jász dalostalálkozók, a Jász világtalálkozók évről-évre történő rendezése.

Jászágót, mint a többi jász települést, a Jászok Egyesületén keresztül is, és magán emberként is sokszor támogatta. Társrendezője volt a falunapi rendezvényeknek, támogatta a civil szervezeteket. Áldozott a helytörténeti gyűjtemények kialakítására, az általunk „Ágói Öregház”-ként avatott tájházra. Segítségével került sor „Jászágó rövid története” c. füzet kiadására, vagy a település fotózása, és képekben történő megjelentetése. Többször is támogatta adományaival a községi könyvtárat. Évek óta jutalmaz a tanév végén egy, a tantestület által javasolt kis diákot. Többször előfordult, hogy kis csomaggal megjelent a községházán, egy-egy füzet, napló, naptár került elő belőle. Legutóbb pedig a jászágói iskolakápolnáról Molnár János által készített képet hozta az Önkormányzatnak.

Elsőként szervezte meg a Dobos család találkozóját, s folytatta, melyek igen sikeresek voltak. A legelsőn is közcélú felajánlást tettek, az ellopott temetői harang pótlására.

Dr. Dobos László 2002 október 1-től dolgozik a jelenlegi munkahelyén, az egyik Országos Televíziónál, mint Elnöki titkárságvezető, majd 2007. január 1-jétől Koordinációs Főosztályvezetői beosztásban.

Felettesei szerint munkáját pontosan, lelkiismeretesen végzi. Jó munkája elismeréseként több alkalommal jutalomban részesült.

A településünkért végzett munkájáért, odaadó tevékenységéért, Jászágó Község Önkormányzata 57/2007.(VII.31.)sz. határozatában JÁSZÁGÓ DÍSZPOLGÁRA címet adományozta Dr. Dobos László úrnak.

Kérjük, hogy továbbra is a szívéhez közel tartsa Jászágót, a lehetőségeihez képest támogassa továbbra is településünket.

Kitüntetéséhez gratulálunk és jó egészséget kívánunk!

vissza

Brecher László, 1943, június 30, Budapest………..

Brecher László Budapesten született 1943. június 30-án. Nős, két lányuk született, akik már felnőtt korúak. A sport szeretetére nevelték őket a családban, hiszen mind a ketten aktív sportolók.

Brecher László és családja Budapesten lakik, 1993 óta kötődik Jászágóhoz, amikor is vásároltak itt egy tanyát, s gyakran töltik itt szabadidejüket, sőt gazdálkodnak is.

Már gyermekkorában eljegyezte magát a labdarúgással. Több csapatban is játszott, így a Budapesti Építők, FTC, Kossuth KFC, Szállítók, Láng Vasas csapataiban, sorolom a teljesség igénye nélkül.

Egyesületeivel több bajnokságot is nyert, s közben elvégezte a Testnevelési Főiskolán az edzői szakot. Az utóbbi volt csapatánál edzősködött, a Láng Vasasnál, az ifjúságiaknál és a felnőtteknél egyaránt. 1993-ban amikor Jászágóra jöttek, rögtön a sportpályán találta magát és utána nem volt megállás. Először csak a kapusokkal foglalkozott, két év múlva már a felnőtt csapat edzője lett. Nagyon sok szép, sikeres évet zártak közösen. Volt egy 12 mérkőzéses sorozatuk, amikor nem találtak legyőzőre. A Magyar Kupába bejutottak a legjobb tíz csapat közé.

Azután következett egy, a sportszerető emberek számára fájdalmas szakasz, a csapat és az edző életében, amikor a negyedik helyről nem tudták folytatni a játékot, anyagi nehézségek miatt.

Azért kevés sportélet ebben az időszakban is volt, mert maga az egyesület működött. Ekkor az általános iskolák felső tagozatos tanulói számára kispályás futballvetélkedőt, a Jászsági Kupát rendezték, vagy később többek kérésére a felnőttek számára ugyancsak kispályás foci kupát, a Pünkösd Kupát szervezték. Az utóbbit már csak meghívásos alapon lehet megrendezni, olyan sok a jelentkező. Brecher úr, vagy ahogyan közismerten hívjuk „Laci bácsi” ezek bonyolítását is segítette.

2006 tavaszán sok-sok lelkes játékos és a szurkolók segítségével, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Önkormányzatunk, a Megyei Szövetség segítségével, újra indult a labdarúgás Jászágón, s beneveztek a 2006 – 2007 évi bajnokságra, s ötödik helyezést értek el. Folytatják a játékot a következő bajnoki évben is.

Brecher László úr az edzések mellett igyekezett mindig valami aprósággal segíteni a csapatát. Előfordult, hogy teljes felszerelést adományozott a játékosoknak. Felújították a kapukat, kialakították a pálya kerítését, a játékos kijárót elkészítették. Nem egyszer szervezett „zsíroskenyér” partit a focistáknak. Részt vállalt a jótékonysági sportbálok szervezésében, lebonyolításában. Igyekszik a településen közvetlen kapcsolatokat kialakítani, a közösségi rendezvényeket támogatni.

Az eddig végzett munkájáért, közösségi tevékenységéért az 58/2007. (VII.31)sz. határozatában Jászágó Község Önkormányzata „JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetésben részesíti. Gratulálunk, jó egészséget kívánunk!

vissza

Bordás Tibor, 1951. október 14. Jászárokszállás

Bordás Tibor 1951. október 14-én született Jászárokszálláson, egyszerű család első gyermekeként. Édesapja Bordás Lajos, édesanyja Gulyás Margit. Nagyon örültek a kis jövevénynek, akinek három év múlva az öccse is megérkezett. Gyorsan eltelt az első hét év, és elkezdődött az iskola, ahogyan nálunk mondják ma is. Tibor nem nagyon kiemelkedő, de jó teljesítményű, szorgalmas tanuló volt. Az általános iskolai végzettséget Jászágón szerezte.

Mindig visszafogott, csendes volt, de azért nem húzódott vissza apró csínytevésektől. Előfordult, hogy az órán ne unatkozzanak, kiugrottak az osztály ablakán. Az általános iskola befejezése után lakatosnak vették fel, azonban nem vonzotta ez a szakma, s elhatározta, hogy az lesz, ami szeretne: kőműves. A Jászberényi 606-os Szakmunkásképző Intézetben 1970-ben szakvizsgát tett. Egy évet a helyi termelőszövetkezet kőműves brigádjában dolgozott, majd a 31-es számú Építőipari Vállalatnál helyezkedett el. 1973.január 3-tól 1974. december 18-ig katona volt Leninvárosban. A leszerelés után a Jászsági Építőipari Vállalatnál helyezkedett el. Megtalálta a párját, 1975. október 4-én családot alapított, házasságot kötött Szabó Katalinnal. 1977-ben született fiuk, Róbert, majd 1984-ben Tamás követte. A házasságkötés után iparengedélyt váltott, így dolgozott, kisiparos lett. Eleinte iparos társával vidéken vállaltak munkát, de néhány munkája Jászágón is megtalálható. Közösségi épületeink, intézményeink is viselik keze nyomát. Tovább képezte magát szakmájában és 1993. július 13-án mestervizsgát tett. Ma már önállóan vállal munkát, s szorgalmasan dolgozik. Az eltelt időben saját lakásukat is felépítették a Kodály utcában, amely rendezett, szép környezetben helyezkedik el, a kedves feleség szorgalmát is dicséri a szép virágos udvar. A kőműves mesterség felelősségteljes, nehéz munka. Bizony az egészséget is veszélyezteti, mondja is néha, hogy fáj a dereka, térde s az utóbbi időben többször is orvoshoz kényszerült, még azonban nem adja fel. Vallja, hogy „lehetetlenség, hogyha az alap rendetlen, fölötte rendes legyen az épület!”

Édesapja nyomdokában 17 éves kora óta aktívan részt vesz a Jászágói Önkéntes Tűzoltó Egyesület munkájában, először az ifjúsági csapatban, majd negyven éven át. Folytatva felnőttként is, 1968 óta tagja ennek a közösségnek. Az utóbbi időben az egyesület elnökeként tevékenykedik. Részt vesz a csapattal a versenyeken, biztatja, buzdítja őket. Képviseli az egyesületet, s velük együtt a települést is. Ma már hasonlóan hozzá, mind a két fia tagja az önkéntes tűzoltó egyesületnek. 1981-től folyamatosan, a mai napig elmaradhatatlan segítője és résztvevője a községi rendezvényeknek. Hol rendezőként segít a zenés vagy más műsorok megrendezésében és biztosítja azok zavartalan lebonyolítását, a legtöbbször hajnalig, hiszen a zárást is meg kell várnia. Közel harminc éve nélküle nem lobban fel a tavaszköszöntő tábortűz, sőt jóindulatát kihasználva, a fiatalok a községi májusfa vágásához, vagy szállításához is meginvitálják. „Igazi mesterként”segít egy-egy rendezvény előkészítésében, legyen szó sátrak építéséről, asztalok vagy székek pakolásáról, terem díszítésről, tálalásról stb. A mai napi rendezvény sem múlhat el nélküle, hiszen közreműködésével álltak fel a sátrak, a szüreti felvonulást is segít útjára indítani, s mire körbe járjuk a falut, visszavár a rendezett termekkel.

A márciusi vihar után is szinte elsőnek érkezett, hogy hogyan tudna rajtunk, illetve a lakosságnak segíteni.

Úgy ismertem meg, hogy a munkáját végtelenül szerető, másokat tisztelő, másoknak segítő visszafogott ember. Nem szereti, ha középpontba állítjuk, most is szabadkozott, amikor azt kértem, hogy ma délelőtt ezen a rendezvényen jelenjen meg.

Mindannyian tudjuk azonban, hogy a nyugodt munkavégzéshez, a közösségi helytálláshoz, mindig a család szolgáltatja a megfelelő biztonságot. Ezért mindannyiunk nevében köszönetemet fejezem ki a Bordás család minden tagjának, hogy ezt lehetővé tették.

Mindezek után ismertetem, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületben végzett negyven éves, valamint Jászágó község kulturális életében végzett közel harminc éves munkájáért, közösségi tevékenységéért Jászágó Község Önkormányzatának Képviselőtestülete a 64/2008. (VIII.5).sz. határozatában „JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT” kitüntetésben részesíti. Meghatározta, hogy a kitüntetés átadására 2008. augusztus 16-án, a falunapi rendezvényen kerüljön sor. Gratulálok, további jó egészséget kívánok.

vissza

Barta Ferencné született Modé Irén, Jászárokszállás, 1951. december 19...
Egyszeru, szorgalmas családba érkezett harmadik kislányként. Édesanyja Gagyi Erzsébet, édesapja Modé János. Már gyermekkorában bizony részt kellett vállalnia a család munkájából. Általános iskolai tanulmányait Jászágón végezte. Szorgalmas, jó tanuló volt. Egyszeru, szerény, szófogadó, inkább visszahúzódó volt. A család igen szolíd körülmények között élet, nem igazán volt lehetoség nyaralásra, kirándulásra. A család egy hétre engedte el a gyermekeket, így Irénkét is Jászárokszállásra nyaralni. Általános iskolás korában pedig egyszer volt táborban Városlodön. Az elso külföldi útján Zakopánéban volt, a hazalátogató novérével. Mint általában az ilyen korú gyermekeknek segíteni kellett a paradicsomföldön, a babföldön.
Kedvenc játéka a dominó volt, "cukros csucsi, csokoládés csucsi", amellyel órákat tudott játszani az öccsével.
Az általános iskolai tanulmányok befejeztével Szolnokra ment gyors és gépíró iskolába. Befejeztével eloször 1968. április 2-tol a Jászberényi Hutogépgyárban dolgozott a szakmájában. Ezt követoen l969. április 2-tol 1971. május 1-ig a Jászberény Városi Tanács Pénzügyi Osztályán dolgozott adminisztrátorként. Ekkor került a Jászágói Tanácshoz, s végig élve minden átszervezési formát, mindig itt dolgozott.

Közben a munka mellett 1972-ben leérettségizett. 1974-ben férjhez ment, családot alapított. l977-ben megszületett fia Ferenc, majd 1983-ban lánya, Ágnes. Ma már felnottek, önálló életet élnek.

Jászágói Községi Tanácsnál eloször az adós munkakörbe került, emlékszem abban az idoben még boradó is volt, és Pesti Józsi bácsival végig mérték, akózták a bormennyiséget a faluban. Mondhatom, hogy végig jár minden ranglétrát. Eloször köztisztviseloi vizsgát tett, majd anyakönyvvezetoi szakvizsgát.
Részt vett "Az Európai Unió intézményrendszere és muködése" c. képzésben, ahol jó eredménnyel szakvizsgát tett. Megszerezte a mindennapi munkához szükséges alapfokú számítógép kezeloi bizonyítványt, annak ellenére, hogy eleinte a számítógép volt Irénke mummusa. Az utóbbi idoben már jól alkalmazta munkájában. Egyszer aztán megérkezett hozzánk az általa "fekete gép"-nek nevezett újabb számítógép, a népesség nyilvántartáshoz, az anyakönyvezéshez szükséges központi számítógép. Eleinte ez is, mint minden új riasztotta, késobb azonban megszokta.
Az utóbbi idoben Irénke volt a település anyakönyvvezetoje, sok esküvot, korábban névadót szervezett, vezetett. Hozzá tartoztak a hagyatéki ügyek is, valamint a szociális jellegu problémák kezelése, segélyek, különbözo ellátási formák igénylése, kérésének segítése. O volt a felelose a testületi ülések anyagainak eloszítéséért, az ülések jegyzokönyvének vezetéséért, és ot hívták jegyzokönyv-vezetonek a különbözo civil szervezetek is. Feladata volt az iktatás, az ügyiratok kezelése, a környezettanulmányok elkészítése. Munkaköri leírását nem akarom felsorolni, 37 feladata volt megjelölve, s az utolsó mondat pedig így hangzott: " és amit a jegyzo megjelöl", tehát minden. Igyekezett a lakossággal jó kapcsolatot építeni.
A gyakorlatban a hivatali munka területén látóköre igen szélesre tárult, éppen ezért mivel szinte minden munkakört ismert, mindenkit tudott valamilyen szinten helyettesíteni.
Munkáját körültekintoen, kitartóan, pontosan végezte. Még nyugdíjazása elott egy újabb átszervezést is el kellett fogadnia, a körjegyzoséget. A fentiek alapján Jászágó Községi Önkormányzat a következo határozatot hozta:

100/2008.(Xl.28.)sz. H a t á r o z a t :
(Barta Ferencné a "Közszolgálatért" díj)
Jászágó Község Önkormányzatának Képviselo-testülete 2008 november 28 -án megtartott testületi ülésén
B A R T A F E R E N C N É
részére
" A KÖZSZOLGÁLATÉRT"
díj adományozásáról döntött.
A kitüntetés átadására 2008 december 12-én a nyugdíjba voulás alkalmából szervezett rendezvényen kerül sor.
Errol: 1./ Barta Ferencné Helyben,
          2./ Pusztamonostor-Jászágó Körjegyzoség, Jászágó,
                              -értesülnek.-
Kivonat hiteléül: Jászágó, 2008, december 4.
Dobosné Peredi Beatrix
              -jkv.-

Mit is mondhatnék még: gratulálunk, hosszú, boldog nyugdíjas éveket kívánok , az önkormányzat tagjai, valamint munkatársaim nevében.
                                                       vissza

Bordás Józsefné, született: Gulyás Erzsébet, Jászárokszállás, 1950. október 16.
Egyszeru, szorgosan dolgozó családba érkezett, második kislányként. Édesanyja Bordás Erzsébet, édesapja Gulyás Sándor.
Általános iskolai tanulmányait Jászágón végezte, szorgalmas tanuló volt. Kedvenc tantárgyai közül az egyik biztosan a rajz volt, talán ezen a vonalon is tovább tanulhatott volna, hiszen kreativitása, szépérzéke ma is igen fejlett.
Az o korosztálya sem engedhette meg magának, hogy otthon töltse tétlenül az idejét, a család munkájában részt kellett venni. Kitartó munkára edzette magát már gyermek korában. Nagyon félt a vihartól, a villámlástól, de ha sírva is, mégis az ablak elott állva nézte végig. Egyébként ez az érzés valószínu végig kíséri életútján, mert most visszagondolva az együtt töltött évekre, szinte elsonek érzékelte a vihar közeledtét.
Középiskolai tanulmányait Jászárokszálláson a gimnáziumban végezte. l969-ben fejezte be, és szinte az érettségi után rögtön dolgozott, eloször átvevoként, majd 1970-tol a Kossuth Termeloszövetkezetben bérelszámolóként. A munka mellett képesített könyveloi vizsgát tett.
Szerette a fiatalokat, és több éven keresztül KISZ-szervezet titkárként, majd a muvelodési ház dolgozójaként irányította oket. Szerette a táncot, részt vett a helyi tánccsoport munkájában, szerette és szervezte a bálokat, ehhez még az öreg harmonika cipelését is felvállalta.
1973-ban férjhez ment, s megszületett 1974-ben Szabolcs, majd l976-ban Andrea gyermeke.
Idoközben Szabolcs is családot alapított, o is szülo, Erzsike pedig boldog nagymama.
1981-tol a muvelodési házban dolgozott, ahol szervezomunkát végzett. Ezen a helyén is tovább képezte magát, muvelodési-szervezoi szakvizsgát tett. Már fiatal korában kötodött a helyi szervezetekhez, mint már említettem, de tagja volt a Nobizottságnak, sot vezetoje, tagja volt a Hazafias Népfrontnak, a kézimunka szakkörnek, a Vöröskereszt szervezetnek, az Ágóiak Baráti Egyesületének, a helyi sportegyesületnek pedig gazdasági vezetoje volt. A helyi szervezetek ma is igénylik munkáját.
A közösség iránti vonzalmát, a segítokészséget otthonról hozta, hiszen édesanyja, édesapja is közéleti ember volt. Ma is sokan fordulnak hozzá, ha nem tudnak valamit megoldani.
A rendszerváltás után 1991. január 1-tol dolgozik az Önkormányzatnál, pénzügyi foeloadóként, köztisztviseloként. Ahhoz, hogy valaki köztisztviselo lehessen eloször általános szakvizsgát kell tennie, majd a szakterületéhez tartozó területen is vizsgáznia szükséges. Erzsike ezeken a vizsgákon az megfelelo idoben, jó teljesítménnyel túljutott.
Részt vett "Az Európai Unió intézményrendszere és muködése" c. képzésben, ahol jó eredménnyel szakvizsgát tett. Megszerezte a mindennapi munkához szükséges alapfokú számítógép kezeloi bizonyítványt, annak ellenére, hogy nagyon idegenkedett tole.
Ezen a munkahelyén a település gazdálkodását, tervezte, vezette. Elokészítette az önkormányzat pénzügyi döntéseit. Ellenorizte az intézmények gazdálkodását.
Nem szeretném felsorolni, azt a huszonhét féle munkát, melyet a munkaköri leírása tartalmaz.
Munkáját körültekintoen, kitartóan, pontosan végezte. Még nyugdíjazása elott egy újabb átszervezést is el kellett fogadnia, a körjegyzoséget. A fentiek alapján Jászágó Községi Önkormányzat a következo határozatot hozta:

101/2008.(Xl.28.)sz. H a t á r o z a t :
(Bordás Józsefné a "Közszolgálatért" díj)
Jászágó Község Önkormányzatának Képviselo-testülete 2008 november 28 -án megtartott testületi ülésén
B O R D Á S J Ó Z S E F N É
részére
" A KÖZSZOLGÁLATÉRT"

díj adományozásáról döntött.
A kitüntetés átadására 2008 december 12-én a nyugdíjba voulás alkalmából szervezett rendezvényen kerül sor.

Errol: 1./ Bordás Józsefné, Helyben,
          2./ Pusztamonostor-Jászágó Körjegyzoség, Jászágó,
                                     -értesülnek.-

Mit is mondhatnék még: nem tudunk egy életmuvet tökéletesen lezárni, elkezdeni még igen, még van energia. Most azért egy pillanatra megálltunk, magunkba néztünk. Gratulálunk, s hosszú boldog, nyugdíjas éveket kívánok, az önkormányzat és munkatársaim nevében.

                                              vissza

Fehér Gábor, 1929. november 16. Csány ….

Fehér Gábor 1929. november 16-án született a szomszédos Heves megyei Csányon, egy szeretetben élő, nagyszerű családba. Öten voltak testvérek, Katalin volt a legidősebb és őt követte a négy fiú, Béla, Ferenc, József, Gábor. Nagyon szófogadó, jó képességű gyermekek voltak. Jól is tanultak, különösen Gábor. Általános iskolai tanulmányait Jászágón (Ágón) végezte. Testvéreivel, valamint a Demény gyerekekkel jártak be az iskolába. A szerénységet, a segítőkészséget, a hagyománytiszteletet, a családban szokta meg. A segítségre édesapjuk korai halála (1940) miatt ők is rászorultak. A négy elemi befejezése után Jászárokszálláson polgári iskolába járt, egy rokon családnál lakott albérletben. Ezután pedig Csányon a helyi termelőszövetkezetben kapott munkát. Bérszámfejtő volt. A munka mellett tovább tanult Gyöngyösön a Mezőgazdasági Technikumban. 1964-ben szakérettségit szerzett.

A Csányi Mezőgazdasági Szövetkezetből 1967-ben a Jászágói Termelőszövetkezetbe hívták dolgozni, és jött. Közben (1965-től) a munkája mellett újra tanulni kezdett, akkori munkatársával együtt jelentkeztek és el is végezték a Debreceni Agrártudományi Egyetem általános szakát. Mezőgazdasági mérnöki képesítést szerzett, és a növénytermesztési ágazatban dolgozott. Ismereteit tovább fejlesztette és 1977-ben növényvédelmi szakmérnöki diplomát kapott. Akkor került Jászárokszállásra dolgozni, amikor a termelőszövetkezeteket összevonták. Innen ment nyugdíjba 1990-ben, de csak átmenetileg, mert sokáig visszajárt. Munkáját mindig precízen, pontosan, megbízhatóan végezte, persze ezt a növényvédelem meg is követelte. A környező mezőgazdasági szövetkezetekben is adott segítséget szakterületén, tudomásom szerint Jászfényszarun, és Jászberényben, ahol még ma is számot tartanak tanácsaira.

1984-ben házasságot kötött Beszteri Máriával, aki Jászfelsőszentgyörgyről származott. Feleségével harmonikus életet éltek, aki azóta sajnos már nem lehet velünk. Rokoni szálai azóta is kötik ahhoz a településhez, ápolja kapcsolatait az ottani civil szervezetekkel, rokonaival.

Fehér Gábor lakhelyét 1949. 12.10- e óta nem változtatta, Jászágótól lassan 60 éve választja el a megyehatár, azonban gyökerei mindig is a Jászságban voltak, amire mindig nagyon büszke. Ősei Jászárokszállásról származnak, először a mai rádióállomás környékén éltek, majd innen kerültek Csányra. Fehér Gábor munkáját, minden közösségi tevékenységét Jászágón végezte. Tagja az Ágóiak Baráti Egyesületének, Választmányának, szinte alapítása óta. Mindig támogatta munkával, anyagi hozzájárulással a településünk rendezvényeit. Szeret olvasni, tájékozott a történelmünkben, s nagyon érdekli a Jászság története. Tudását, jó előadó készségét felhasználva, szívesen tartott előadásokat a gyermekeknek akár helytörténeti, akár más jelleggel. Szakmai tanácsával mindig segítette a lakosságunkat. Családi relikviáival hozzájárult a gyűjtemények gyarapításához. Az „Öregház”-nál számíthattunk tudására, és fizikai munkájára egyaránt. Többször bemutatta a helytörténeti és néprajzi gyűjteményünket az ide érkezőknek. Ha a településünket kellett képviselni bármelyik testvér szervezetnél, nemcsak részt vett a rendezvényen, hanem el is vitte a többieket is.

Ha kértünk vagy kérünk tőle valamit, megkérdezte, pontosította, hogy mikorra hol kell lenni, és azt mondta: „jól van kicsim, ott leszek!”

Nagyon szerényen, inkább másokat támogatva végezte munkáját, látta el társadalmi tisztségeit.

Egész életével bizonyítja, hogy a kis településről, a tanyáról indulva is célba lehet érni, s azt is, hogy egy nagyszerű nő, az édesanyja indította az életútjára, s pontos munkavégzésre, helytállásra nevelte.

Többször bebizonyította, hogy nagy élettapasztalattal rendelkezik, tudását másoknak át tudja adni, lenne egy személyes kérésem is: tessék ezeket nekünk leírni. Csak a kezdet nehéz. Hátha a közelgő 80. születésnapján Gabi bácsi lep meg bennünket egy írásával.

Eddigi munkásságát értékelve Jászágó Község Önkormányzata

46/2009. (VII.28.) számú határozatában:

A jászágói felnőtt és gyermek szervezetek rendezvényeinek támogatásáért, az itt élő gazdálkodó embereknek nyújtott szakmai és emberi segítségért, a jászágói helytörténeti és a hagyományőrzés területén végzett önzetlen munkájáért
Fehér Gábort „Jászágó Községért” Kitüntető Díjban részesíti.
A díj mellé tízezer forint értékben tárgyjutalmat adományoz.

A díj átadására a Falunapi ünnepi rendezvényen 2009. augusztus 15-én kerüljön sor.

E feladatnak örömmel teszek eleget, kívánom, hogy sokáig segítse munkánkat, mindannyiunk örömére!

Gratulálok, további jó egészséget kívánok.

vissza

Jászágó Díszpolgára 2010.

Mozsár László

1939-ben született, harmadik gyermekként a családba. Szülei a ház körüli egy hold földön gazdálkodtak, és nagyon nehéz

körülmények között nevelték 8 gyermeküket. Lászlót az általános iskola után a Mezőtúri Mezőgazdasági Technikumba íratták,

ahol 1957-ben érettségizett. Hazakerülve a családi gazdálkodásban segített, míg 1959 elején a helyi TSz-ben nem kapott állást.

Képzettségéhez közelebb állt a mezőgazdasági termékek értékesítése, ezért 1961-ben a MÉK alkalmazottja lett Jászfényszarun, és a jászság területén. A mezőgazdasági termékek, zöldség, gyümölcs felvásárlás és értékesítés volt a feladata. Munkája során ismerte meg élete párját, és

kötöttek házasságot. Soha nem volt kérdéses, hogy családot Jászágón alapítanak, és itt építik fel, rendezik be az otthonukat. Két fiút neveltek szeretetben, szorgalommal. 1974-ben hazahívta a község akkori vezetése. A megfontolás eredményeként az év október 15-én letette a garast a közszolgálat mellett, amit nyugdíjba vonulásáig teljesített. A közszolgálat nehéz, és sokszor töredelmes, de szó sincs arról, hogy örömtelen feladat. A hatósági munka nem csak igenlő és támogató döntésekből áll, gyakran kell kötelezni, bírságolni, s olyan „nemszeretem” intézkedéseket megtenni, ami a rend, a közrend, és a település érdekét szolgálja. Mozsár László, ebbéli munkáját is következetesen, elfogulatlanul végezte, egyenlő mércével mérve az embereket. E kis községet úgy tekintette, mintha rá lenne bízva az itt élő emberek sorsa, és mindvégig a jó gazda gondosságával járta körbe a települést. Ha valamilyen kedvező jogszabályi, vagy gazdasági változást hozott az élet, gondolatban végigvette az itt élő embereket, és tudta, kinek, mire van szüksége. Tudta, kit, hogyan lehet és kell segíteni. Munkája során mindig az első helyre tette a kötelesség teljesítését.

A 25 éves fedhetetlen, a köz szolgálatában, a település lakóiért és Jászágó fejlődéséért végzett munkájáért, lokálpatriotizmusáért, tisztességéért, és emberségéért, Jászágó képviselő testülete a

28/2010.(V.25.) számú határozatával Mozsár Lászlót Jászágó díszpolgárává választotta. Örömmel és tisztelettel nyújtom át a kitüntetést. Gratulálok a Képviselő testület és a magam nevében.

vissza

Lengyel Sándorné, született Görbe Anna......

Lengyel Sándorné, leánykori neve Görbe Anna, 1938 július 17-én Jászárokszálláson
született. Édesapja Görbe József, édesanyja Bodor Margit. Nagyon egyszerű
emberek gyermeke, akik igen nagy családot neveltek, hét lányt és két fiút. Nehéz körülmények között éltek, az édesanya a gyermekek ellátásával foglalkozott, édesapjuk napszámból igyekezett megélhetésüket a lehető legjobban biztosítani,
Ez nem volt könnyű, s a gyermekek is hamar munkát vállaltak, így Anna, illetve ahogyan mi ismerjük Pannuska is hamar elkerült a háztól. Még talán hat éves sem volt, amikor libapásztor lett a Csikós családnál. Nagyon szerette a gazdasszonya, és a gyermekek is, a mai napig testvérnek szólítják egymást az akkori gazda gyermekeivel. Másik évben szintén Csikós családnál volt, de egy másiknál, Csikós János volt az új gazdája. Nagyon szerette az állatokat, s amikor a libák jól laktak, körbevették, ő pedig elaludt, és mindenki őt kereste....
Nem sokkal később megpróbálta egy gyermektelen család örökbe fogadni, de sem ő, sem a szülei nem bírták sokáig, s hazavitték.
Ősztől tavaszig iskolába járt a többiekkel, mezítláb, mint ahogyan sokan mások. Még valaki egyszer megszánta és vászoncipőt adott a lábára, persze csak az iskolába, hazafele menet minden nap le kellett vetni. Ahogyan nőtt, piacra járt Hatvanba, tejtermékeket árultak. Egyszer meggyőzte szüleit, hogy kertészkedéshez szükséges melegágyi rámákat vásárolhasson keresetéből. Édesapjával melegágyat készítettek, paradicsom palántát neveltek, s a bevétel sem maradt el, s persze az öröm sem.
Mindig vidám, jókedvű volt, szeretett énekelni, táncolni. Felnövekedve férjhez ment. Lengyel Sándor lett a párja, aki szintén szorgalmas fiatalember volt, azonban anyósa egyedül nevelte gyermekeit, özvegy és beteges volt. Néhány évig együtt laktak anyósával, és betegsége miatt gyakran töltötte mellette az éjszakát, sőt velük lakott a férje kiskorú öccse is. Egyszer aztán eljött a nap, amikor tanyát vásároltak a hevesi határban, közvetlen szomszédságban Jászágóval, s a szülői házzal. Szorgalmasan dolgoztak, eljártak a csányi termelőszövetkezetbe, részes és otthoni kertészetük is volt.
Két fiuk született, Sándor és Tibor, akiket meghitt szeretetben neveltek fel. Ma már ők is családot alapítottak, unokák veszik körbe Pannuskát. Ahogyan a gyermekei iskolába jártak, részt vett az akkori szülői munkaközösség munkájában.
Amikor a gyerekei felnőttekké váltak, beköltöztek Jászágóba, Hunyadi utcában épített saját házukba. Mozgásában korlátozta a sok munkaközben kialakult betegsége, mégis úgy gondolta, hogy megpróbálja megszerezni a nyugdíjhoz szükséges munkával töltött éveket. Elment hát dolgozni az akkor még Orionnak nevezett gyárba, Jászfényszarura. Innen ment nyugdíjba, úgy hogy leszázalékolták.
1992-ben úgy döntöttünk néhányan, hogy megalapítjuk az Ágóiak Baráti Egyesületét, hogy feltárjuk a település hagyományait, megőrizzük és átörökítsük. Lengyel Sándorné az alapítók közé tartozik, és a választmány tagja, az egyesület háziasszonya. Feladatát mindig pontosan, odaadóan végzi. Nem tudunk olyat kérni, amiben ne segítene. A lényében van segítés készsége.
1995. január 15-én alakult a Jászágói Népdalkör, alapítása óta tagja, s szorgalmasan tanulja, énekli a gyönyörű népdalokat.
Hosszú éveken át végzett, kitartó, önzetlen, szorgalmas munkájáért az Ágóiak Baráti Egyesületének Választmánya javasolja a „Jászágóért” kitüntetés odaítélésére.

Jászágó, 2010. május 25.

ÁBE Választmánya nevében

vissza

Előterjesztés

Tősér László, 1945. november 22, Gyöngyös.......

1945.november 22-n Gyöngyösön született. Édesanyjának Urbán Franciskának egyedüli gyermeke. Általános iskolai tanulmányait Jászágón végezte. Később szakmát tanult, a helybeli Bordás Lajos műhelyében kovácsinasnak állt. A szakma elsajátítását az ugyancsak jászágói Szántó Bálint bácsi kovács műhelyében fejezte be. Ezután a helyi termelőszövetkezet gépműhelyében vállalt munkát, és itt dolgozott egészen nyugdíjas koráig, illetve még azután is. Munkatársai elismerték szakmai tudását, örömmel fogadták segítőkészségét. 2008-ban vonult végleg nyugalomba.
Megismerkedett a feleségével Dobos Edittel, akivel 1968-ban kötöttek házasságot, bár az előzmények nem voltak biztatóak, hiszen a lakodalom előtt két héttel behívták katonának. Közös életüket a szülői házban kezdték, majd megkezdték saját otthonuk építését, ahol kialakításra kerültek mindkettőjük szakmájához szükséges műhelyek is.
Két gyermekük született: Edit 1970-ben, László 1972-ben, akiket nagy szeretetben neveltek.
Talán azért is mert munkája során hamar találkozott a tűzzel, szakmai ismereteit pedig az akkori tűzoltó parancsnoktól sajátította el, már húsz éves korától azaz 1965. március 20-tól folyamatosan tagja a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek.
A tűzoltás nem egyszerű feladat, precízséget, pontosságot ,empátiás készséget igényel, mert együtt kell tudni érezni a bajbajutottakkal, menteni az életet, az értékeket, mintha a sajátunkat mentenénk. Meggyőződésem, hogy miden egyes tűzesetre a mai napig emlékszik. Társait mindig nagy nyugalommal irányította, a mellette dolgozóknak biztonságot sugallt. A ranglétra valamennyi fokát végigjárta, először szakaszvezető, majd 1982 -től parancsnokként irányítja a helyi önkéntes tűzoltó testületet. Az egyesület fennállása óta részt vesznek a térségi tűzoltó versenyeken. A felkészülés alaki és tartalmi gyakorlatot is kíván. Jó alkalom a test edzésére, mert a tűzoltóknál fontos a mindenkori készenléti állapot. Minden versenyen becsülettel helytálltak csakúgy mint a településen lévő tüzek oltásánál. Vonultak lakástüzet oltani, erdőtüzet megfékezni, villámcsapás után gazdasági épületet menteni. Talán a legmegrázóbb az volt, amikor 1992-ben egy lakástűz feltárása során egy elszenesedett holttestet találtak.
A tűzoltók mindig hadra foghatók, belvíznél, árvíznél, közúti baleseteknél egyaránt segédkeztek, nem csak helyben hanem más településeken is. A parancsnok úr szereti a fiatalokat, a közösségeket. Több, mint három évtizede készül együtt velük a tavaszköszöntő tábortűzre, s míg késő éjjel a fiúk májfák állításán munkálkodnak, ő várja, hogy hamvadjon a tűz.
Tősér Lászlót eddigi élete során végzett tűzoltó és közösségi munkájáért Jászágóért kitüntetés odaítélésére javaslom.

Jászágó, 2010. május 25.

vissza

Fehér János, Hatvan, 1949. május 28…………

Édesapja Fehér János asztalos mester volt, édesanyját Móczár Máriának hívták. Egyedüli gyermekük volt. Kései gyermekként 1949. május 28-án érkezett az iparos családba. Nagy szeretettel nevelték.

Általános iskolai tanulmányait Jászágón végezte, majd édesapja nyomdokaiba lépve asztalos szakmát szerzett. Így öröklődött apáról fiúra a szakma, a fa szeretete. Középiskolai tanulmányait a Jászberényi 606-os szakmunkásképzőben végezte, 1966-ban szakmunkás vizsgát tett. Gyermekkorában kíváncsisággal fordult a világ felé. El is határozták Petrányi Pistával és a hasonló korú pajtásokkal, hogy a patakon lehajóznak a Fekete tengerre. Az elgondolást tett követte. Mariska néni mosóteknőjét menten felszentelték, levitték a patakra. Jól eltelt az idő, s a barátok szépen hazaszállingóztak. János maradt egyedül a hajón. Azonban édesanyja őt is megsokálta, kiment a patakhoz, s a bedagadt mosóteknőt taligán kellett hazafuvarozni. Így ért véget a világjáró nagy kaland, amelyből biztosan több is volt.

Az 1960 évektől alapító tagja volt a Jászágói Honismereti Szakkörnek, s közösen készültek az ún. fény ünnepére, melyhez elkészítette édesapja a szekrényt, az ifjabb Fehér János pedig segített a gyűjtésben, elrendezésben. A honismereti szakkörben szorgalmasan tevékenykedett, részt vett sok ezeréves emlékek feltárásában.

1970 március 28-án megnősült, felesége Tóth Aranka. Az ifjú asszonyt a szülői házhoz vitte. Közben azonban bevonult katonának Budapestre, majd Kecskemétre helyezték, s innen is szerelt le.

Olyan a szakmai érzéke, hogy ha valami hibát meglát, nem hagyja nyugodni, még meg nem javítja.

Engedjék meg, hogy egy ifjúkori személyes élményt megosszak a jelenlévőkkel: Hasonló korúak vagyunk. Amikor katona volt mi akkor építkeztünk. Jó barátságban voltak, s vannak most is a férjemmel. Eltávozásra jött, amikor betért hozzánk, s meglátta a frissen beállított ajtókat, s rögtön el is mondta a véleményét, hogy a gyönyörű kétszárnyas ajtókat nem lehet bezárni, mert el vannak vetemedve. A férjemmel csak hűledeztünk, hogy most mi lesz? Azt mondta nincs nagy baj, mert azt egy jó asztalos helyre tudja hozni. A párom megragadta az alkalmat, hogy mi lenne, ha most ez a jó asztalos megcsinálná. Ráállt, otthon igazából nem igen volt az eltávozás alatt, de a mi ajtóinkat beékelte, mai napig viselik a keze nyomát. Mi is hálásan gondolunk rá azóta is. A család természetesen bővült, 1972-ben született lánya Aranka, majd őt követte a fiuk 1977-ben János Kornél.

A leszerelés után 1978-ig karbantartó asztalosként a Jászberényi Rádió Állomáson dolgozott. Ezt követően itthon tevékenykedett. 1980-ban mestervizsgát tett. A mestervizsga tárgyát tartalmazó rajzait, mesteri oklevelét 1989-ben rendezett falunapi kiállításon mi is bemutattuk.

A fa mellett szeret a vassal bánni is, ezért néha vasas munkát is végez, vagy leköti a figyelmét a különböző szerelő munka is.

1989-ban vadász vizsgát tett, s megvalósult élete egyik nagy álma, vadász lett. Az állatokat szereti, ápolja, gondozza, nem csak szórakozva lelövi. Tesz is értük, hiszen Jászfényszarui Vadásztársaság tagjaként a szaporulat kezelése is a feladatuk.

2010-től nyugdíjas, ugyanakkor tevékeny ember.

Munkáját igényesen, szakértelemmel végzi.

Sok jászsági, közöttük jászágói házhoz, kerítéshez készített faanyagot. Munkájával gyakran segítette s szervezeteinket, intézményeinket, önkormányzatunkat. Hogy ne csak a munkái beszéljenek róla, Jászágó Község Önkormányzata a következő döntést hozta:

vissza

75/2011. (VIII.23.) számú határozat:

( „Jászágó Községért” c. kitüntetés odaítéléséről Fehér János részére)

Jászágó Község Önkormányzata Fehér Jánost Jászágó Községért Kitüntető Díjban részesíti.

A díj mellé húszezer forint értékben tárgyjutalmat adományoz.

A díj átadására a Falunapi ünnepi rendezvényen 2011. augusztus 27-én kerül sor.

A díj nem fizettség, csak elismerés, örömmel tesszük. Kívánjuk, hogy még sokszor segítse szervezeteinket, intézményeinket mindannyiunk örömére. Kívánok a magam és az Önkormányzat nevében jó egészséget, hosszú, nyugodt életet kívánok!

Gratulálunk!

vissza

Guba Béla, Jászárokszállás , 1942. június 06……..

Apukáját szintén Bélának hívták, édesanyja Kaszab Irén volt. Öt gyermeket neveltek, három fiút és két leányt. Béla harmadikként érkezett a családba 1942, június 6-án. Örömmel fogadták, szeretettel nevelték testvéreivel együtt. Gazdálkodó család volt az övéké, elsősorban állattartással foglalkoztak. Az idős Guba Béla nagyon értett a lovakhoz, s a gyerekei közül az ifjabb Béla is örökölte ezt a képességet. Már kisgyermekként megtanult lovagolni. Úgy gondolom, hogy innen ered az állatok, különösen a lovak szeretete.

Általános iskolai tanulmányait Jászágón végezte, majd annak befejezése után állattenyésztési szakmát szerzett. Az együttérzést, a segítőkészséget a családban tanulta, hiszen cukorbeteg édesanyját ápolta, naponta injekciózta. Az állatok mellett szeretett gazdálkodni, szerette a gazdaságban a rendet. Nagyon szorgalmas fiatalember volt. Volt szőlőjük, szépen gondját viselte, metszette, kötötte, permetezte. Koronaakáccal bekerítette, és a saját maga által készített kasza-szerű eszközzel a tövises akácot sövénnyé formálta.

Tápiószecsőn volt katona, az 1960-as évek elején. Akkor még nem volt könnyű az utazás, de számára nem jelentett gondot, mert ha hosszú eltávozást kapott felült a kerékpárjára és hazakerekezett.

A Jászberényi Állami Gazdaságban dolgozott, a mén- telepen. Tehát életének egy hosszú szakaszán lovakkal foglalkozott továbbra is. Annyira kötődött a lovakhoz, hogy még sportnak is ezt választotta, hiszen a Jászberényi Lovassport Szakkör színeiben versenyzett, s díjugratásban nyerte a máig megőrzött díjait. Gyakran jegyzi meg még ma is, hogy százszor leestem a lóról, de százszor vissza is ültem.

1967, november 25-én Katalin napján kötött házasságot Kovács Katalinnal. A Gubák sorára vitte az ifjú asszonyt. Ekkor még mindig Jászberényben dolgozott. Azonban a családalapítás komoly szándék volt, s építkezni kezdtek. Mire megérkezett a harmadik generációs Guba Béla, már beköltöztek az új házba Jászágón, a Petőfi u. 28.sz. alá.

Ekkor munkahelyet is váltott, hazajött dolgozni a Kókai Termelőszövetkezetbe. Majd a nélkül, hogy munkahelyet változtatott volna a Jászárokszállási Kossuth Mezőgazdasági

Termelőszövetkezetbe került, s innen ment nyugdíjba is.

Kell egy családba másik gyermek is, meg is érkezett 1975 karácsonya előtt Katalin nevű kislányuk.

Gyermekeiket szeretettel, odafigyeléssel nevelték. Szívesen segít a körülötte élőknek, sokszor megeteti a szomszédok állatait, ha kérik.

Sokszor megserdítette már a pörköltes bográcsot is, hogy mióta, hányszor nem is tudom.

Főzött a fogathajtóknak, a Vöröskereszt Szervezetnek, az Önkormányzatnak. Nem számoltuk, hogy kinek, s hányszor, de hogy el ne felejtsük, s emlékezetünkben ne csak a főztjének ízét őrizzük meg, hanem őt magát is, Jászágó Község Önkormányzata a következőképpen döntött:

76/2011. (VIII.23.) számú határozat:

( „Jászágó Községért” c. kitüntetés odaítéléséről Guba Béla részére)

A jászágói felnőtt szervezetek támogatásáért, az itt élő embereknek nyújtott segítségéért, élete során végzett munkájáért

Jászágó Község Önkormányzata Guba Bélát Jászágó Községért Kitüntető Díjban részesíti.

A díj mellé húszezer forint értékben tárgyjutalmat adományoz.

A díj átadására a Falunapi ünnepi rendezvényen 2011. augusztus 27-én kerül sor.

A díj nem fizettség, csak elismerés, örömmel tesszük. Kívánjuk, hogy még sokszor serdítse meg a pörköltes bográcsot, mindannyiunk örömére. Kívánok a magam és az Önkormányzat nevében jó egészséget, hosszú, nyugodt életet.

Gratulálunk! vissza

Paksi Józsefné, született Boros Jusztina, Jászágó, 1954. június 8-án……

Egyszerű családba érkezett, második gyermekként, ahol később hárman nevelkedtek. Apja Boros Géza, édesanyja Uhrinyi Jusztina volt, akik nagy szeretettel, odaadással nevelték lányaikat.

Általános iskolai tanulmányát Jászágón végezte, elsőosztályos tanító nénije Juhász Gyuláné, Irénke néni volt, felső tagozatos osztályfőnöke Juhász Gyula volt. A házaspár életmintául, példaképként is szolgált számára. Középiskolai tanulmányait Jászárokszálláson végezte, ott járt gimnáziumba, melyet több mint negyven éve fejezett be. A nyári szünetben a jászágói nyári óvodában dolgozott, hiszen korábban látta Lugosi Józsefné tanárnőt a nyári óvodában, látta azt a gyönyörű fehér fodros köpenyét, amelyet magára vett, amikor a gyermekekkel foglalkozott. Eldöntötte, hogy ő is felveszi egyszer ezt a köpenyt. A köpeny rákerült, amely szép is volt, fodros is volt, de volt amikor nagyon nehéz volt viselni. Talán innen vágy a gyermeknevelés iránt.

1973-ban házasságot kötött a férjével, ekkor már elkezdte Szarvason az Óvónőképző Főiskolát, azonban az élete átrendeződött. Családjuk kibővült, megszületett lányuk Gabriella. Így a felsőfokú képzést levelező tagozaton folytatta. Közben elhelyezkedett az óvodában. 1973-tól nevelte a jászágói óvodába járó gyermekeket. Szakmai munkáját a gyermekek szeretete, empátiakészsége vezérelte. 1978-ban újra növekedett a család, megszületett a második lányuk: Éva. A saját gyermekeik nevelése mellett mindig jutott a szeretetéből az óvodás gyermekeknek, szülőknek. Szakmai elhivatottsága, gyermekszeretete példaként állhat bárki előtt. Kiemelkedő közéleti-társadalmi tevékenysége.

Széleskörű ismeretekkel rendelkezik a néphagyomány-ápolással kapcsolatban, melyet művel és át is ad a környezetének. Folyamatosan munkálkodik a település hagyományainak életben tartásáért.

1992-től alapító tagja az Ágóiak Baráti Egyesületének, gazdasági vezetője a szervezetnek. 1995-től alapító tagja volt a Népdalkörnek, több éven át énekelt, fellépésükkel népszerűsítették településünket, szülőfalujuk kulturális értékeit, azonban egészségügyi okok miatt ma már csak tevékenységével támogatja a dalkörösseket.

1973-tól 200-ig ellátta az óvoda vezetői feladatait is ellátta. Szakmai elhivatottsága, gyermekszeretete példaként állhat bárki előtt.

Az óvónői munka is állandó változás, megújulás alatt állt az utóbbi években. Ő mindig törekedett arra, hogy elsajátítsa, megértse és nem utolsó sorban, megfeleljen az új feladatoknak.

2003-tól alapító tagja a JÁSZFA Alapítványnak, mely szervezet a jászágói gyermekekért dolgozik.

Paksi Józsefné 2013. július 1-től az óvodában ledolgozott 40 tartalmas év után, államtitkári elismeréssel nyugdíjba vonult.

Jászágó Község Önkormányzata Paksi Józsefné elhivatott életpályájának és a közösség javára kifejtett önzetlen munkájáért 67/2013.(VII.31.) sz. határozatában „JÁSZÁGÓÉRT KITÜNTETÉS” – ben részesíti.

Jászágó, 2013. július 31. Mozsár Lászlóné

polgármester

vissza

Dr. Váradi István…………..

Dr. Váradi István gyermekgyógyász szakorvos több, mint 40 éve látja el Jászágó községben a gyermekorvosi teendőket.

Váradi István családja kötődik Jászágóhoz, hiszen szülei, Vitéz Váradi János és felesége Püspöki Ottilia a Jászágói Négyszállási tanyai iskolában laktak, édesapja egy ideig itt tanított. 1944. január 17-én megszületett első gyermekük István. Sajnos a fiuk alig volt 4 órás, amikor SAS behívót kapott az édesapa. A katonai szolgálatot hadifogság követte, s családja igyekezett a közelébe költözni, ezért ezek a napok igen nehezen teltek. Megszületett a második fiú Csaba. 1945-ben szabadulva a hadifogságból újra Négszállásra költöztek, s folytatták a tanyai gyermekek nevelését, tanítását. .

Váradi István általános iskolai tanulmányait Mezőpeterden végezte, majd 1962-ben érettségizett Jászberényben a Lehel Vezér Gimnáziumban. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szeretett volna tovább tanulni, azonban osztályidegen származása miatt nem vették fel. Az Országos Mentőszolgálatnál helyezkedett el mentőápolóként, még végül próbálkozását siker koronázta, és

1970-ben diplomát szerzett a DOTE Általános Orvosi Karán, és ezt követően a Jászberényi Kórház Gyermekosztályán kezdett dolgozni. 1975-ben gyermekgyógyász szakvizsgát tett.

Dr. Váradi István 1977 óta dolgozik Jászárokszálláson, 1992-ig a Jászberényi Kórház állományában, mint a kihelyezett gyermekgyógyászati szakrendelés orvosa.

Az 1970-es években már Jászágón is ellátja a gyermekeket, mint a Mozgó Szakorvosi Szolgálat

gyermekgyógyász szakorvosa.

Később, amikor megszűnt ez a fajta szakellátás az Önkormányzattal kötött megállapodás alapján tovább vállalta és gyógyítja a jászágói gyermekeket is. Olykor nem csak a gyermekeket, a felnőtteket is. A mai napig részt vesz a felnőttek hétvégi ügyeleti ellátásában is, s ugyancsak vállalta a hétközbeni napi 2 óra készenléti ügyeletet is.

1998-ban iskolaorvosi szakvizsgát szerzett, s biztosítja az iskolai, óvodai gyermekorvosi szakrendelést. Folyamatosan részt vesz az egészségnevelésben .

Munkáját mindig lelkiismeretesen, orvosi hivatásához méltóan végzi.

Több generáció nőtt fel a munkássága alatt, hiszen ma már szülők, sőt nagyszülők azok a gyermekek, akiket ő először gondozott, gyógyított.

A beteg gyermekek előtt ajtaja éjjel-nappal és ünnepnapokon is nyitva áll.

Kérjük tegye ezt továbbra is, mindannyiunk biztonsága, egészsége érdekében.

Jászágó Község Képviselő Testületének 2014. augusztus 12-én megtartott testületi ülésén hozott

50/2014. (VIII.12.) sz. határozat szerint Dr. Váradi István

Jászárokszállás, Lehel u. 28.sz. alatti lakos részére munkája elismeréseként

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetés adományozásáról döntött. A cím átadására 2014. augusztus 16-án a falunapi rendezvényen kerül sor.

Nekem jutott ez a megtisztelő feladat, s engedje meg, hogy a kitüntető cím mellé emlékeztetőül egy kis ajándékkal is szolgáljunk.

Fogadja szeretettel, gratulálunk, és jó egészséget kívánunk!

Jászágó, 2014. augusztus 15.

vissza

Bódis Béláné született Gál Rozália ……………………

Jászárokszállás, 1937. december 16. Édesapja Gál Gábor, édesanyja Modé Amália. Hárman voltak testvérek, Gábor, Rozália és Amália.

Amikor Rózsika született már ezen a helyen laktak, ahol most is él.

Egyszerű paraszt családba született, ahol nagy szeretettel nevelték a gyermekeket. Általános iskolai tanulmányait helyben végezte. Már gyermekkorában is segített a háztartási munkákban, s mint sok más gyermek sokszor hajtották ki a tehenet a legelőre unokatestvérével, reggel és este. Már akkor is szép hangja volt, ezt bizonyították is, hiszen a teheneket is énekszóval kísérték. Gyermekként sokat játszottak, de sokszor hallgatták a nagymama meséjét is. Alighogy nagyobbacska lány lett édesanyja lebetegedett. Amikor még tehette Budapesten dolgozott, gyermeknevelő intézetben. Onnan haza kellett jönnie, mert édesanyja állapota tovább romlott, s ő látta el a háziasszonyi teendőket, valamint nagy gonddal ápolta édesanyját.

1972. október 25-én ünnepélyes keretek között nyitották meg Jászágón az újonnan épült óvodát, és egy fő képesítetlen óvónővel, egy fő képesítetlen dajkával, egy fő képesítetlen szakácsnővel és egy fő konyhalánnyal kezdték meg a működést. Bódis Béláné, Rózsika néni volt közülük a dajka. Munkáját nagy szeretettel, odaadással végezte, nagyon szerették a gyerekek. Sokszor vittek neki virágot, erről sajaát élményem is van. Az utcánkból több kisgyermek járt óvodába, Csajkás Anikó, Eperjesi Erzsike, Nemoda Tündike, Breszkó Ágika, Mozsár Laci. A lányok bejöttek hozzánk Lacira vártak, s közben kitalálták, hogy virágot szednek. Az udvarban lévő gyermekláncfüvet összeszedték, szétosztották, hogy mindenki vigyen virágot az óvodába. Amikor kérdeztem, hogy kinek szánják, szinte egyszerre válaszolták, hogy Rózsika néninek. Három munkáltatója volt, bár sohasem hagyta el a jászágói óvodát. Első vezetőjük Macsi Sándor volt, aki irányította az általuk végzett oktató-nevelő munkát. Tíz év eltelte után az óvodák körzetesítése folytán a Jászárokszállási Széchenyi úti óvodához tartoztak. Munkájukat André Béláné, Eszter irányította. Az önkormányzati változással az óvoda is visszakerült Jászágóra 1990-ben, s az iskola vezetője Fellner Ferenc irányította az oktató-nevelő munkát. Ebben a felállásban Rózsika néni már csak két évet dolgozott, mert 1992. év végén nyugdíjba vonult. Az intézmény dolgozói számára, azért volt olyan értékes a munkája, mert az óvodai nevelésben a legfontosabb érték a gyermekek szeretete és a róluk való önzetlen gondoskodás. Ő ez alapján végezte eddigi munkáját.

.Íme, amit dajkaként tanított az óvodában:

1. Ossz meg mindent másokkal!
2. Ne csalj a játékban!
3. Ne bánts másokat!
4. Mindent oda tégy vissza, ahonnan elvetted!
5. Rakj rendet magad után!
6. Ne vedd el a másét!
7. Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
8. Evés előtt moss kezet!
9. Húzd le a vécét!
10. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
11. Délutánonként szundíts egyet!
12. A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
13. Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növény felfelé, és senki nem tudja, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.

Nyugdíjba vonulása után visszajárt még a rendezvényekre, sokszor volt elváltoztatott hangon a Mikulás bácsi, s a gyermekek legnagyobb csodálkozására jól jellemezte őket, nem is tudták, hogy honnan tud a Mikulás bácsi ilyen sokat róluk.

Nagyon szerette a gyermekeket, értett a nyelvükön, sokan igérték neki, hogy hozzáköltöznek, vagy ha más nincs Rózsika néni menjen hozzájuk lakni.

Nyugdíjas korában csatlakozott a Népdalkör tagjaihoz, ahol azóta is rendszeresen énekel.

Gyermek és felnőtt kori élményeit, sokszor örökíti meg írásban. Fordulatos, ízes fogalmazású írásaiból az ÁBE Hírlevélben is olvashattunk.

Tudom, hogy most is ír, jó lenne összegyűjteni, s megörökíteni az utókor számára.

Aktív korában végzett odaadó, lelkiismeretes munkájáért, a népdalkörben végzett tevékenységéért, írásos visszaemlékezéseiért „Jászágóért” elismerésre, kitüntetésre javaslom.

Jászágó, 2015. július 16.

Jászágó Község Önkormányzata Z-64/2015.(VII.16.) sz. határozatában „JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT” kitüntetésben részesíti.

Jászágó Község Képviselő Testületének 2015. július 16-án megtartott testületi ülésén

Bódis Béláné

Jászágó, Kossuth u. 57 sz. alatti lakos részére

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetés adományozásáról döntött.

A kitüntetés átadására 2015. augusztus 15-én a FALUNAPI rendezvényen kerül sor.

vissza

Előterjesztés……Bogdán András rendőr alezredes úr által vezetett Hagyományőrző Rendőr Század kitüntetésére

Tisztelt Képviselő-testület!

Az idei évben XVII. alkalommal kerülnek megrendezésre Falunapi programjaink. Évek óta rendezvényünk egyik kiemelkedő eseménye az Önkormányzat által adományozott Jászágóért kitüntetés átadása, amelyre ezúton szeretném javasolni Bogdán András rendőr alezredes úr által vezetett Hagyományőrző Rendőr Századot.
Indoklás:

Bogdán András r. alezredes úr és hagyományőrző társai már több évtizedes barátságot ápol településünkkel. A falunapok kezdete óta rendszeresen részt vesznek azokon kollégáival együtt. Ennek köszönhetően gazdagodott már programunk különböző bemutatókkal, és volt, hogy a szüreti felvonulás zavartalan lebonyolításában működtek közre. 2012 óta az alezredes úr általa megálmodott és barátaival megalakított Hagyományőrző Rendőr Század tagjaiként vesznek részt rendezvényeinken.

Az egységük kiemelt feladatának tekinti az ismeretterjesztést, a rendőri hivatás és a rendőrségi hagyományok, felszerelések bemutatását, a rendőri, állami, önkormányzati ünnepségek és rendezvények színvonalának emelését. Ez irányú tevékenységüket falunapjaink keretében mi is megtapasztalhattuk. Különböző korokból származó, a rendvédelem területén használt járműveket és fegyvereket mutattak be az érdeklődő közönségnek több alkalommal. Rendszeresen részt vesznek a felvonulásunkon a Budapesti Rendőrségnél 1909-1919 között viselt altiszti díszegyenruhájukban, amely egy különleges látvány a szüreti felvonulók sokaságában.

A Falunapi rendezvényeink lebonyolításában nyújtott évek óta tartó önzetlen tevékenységükért javaslom a Képviselő-testület tagjainak, hogy Bogdán András r. alezredes úr által vezetett Hagyományőrző Rendőr Századot „Jászágóért” kitüntetésben részesítsék.

Jászágó, 2015. július 9..

Jászágó Község Önkormányzata Z-63/2015.(VII.16.) sz. határozatában „JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT” kitüntetésben részesíti.

Jászágó Község Képviselő Testületének 2015. július 16-án megtartott testületi ülésén

Hagyományőrző Rendőrszázad

részére

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetés adományozásáról döntött.

A kitüntetés átadására 2015. augusztus 15-én a FALUNAPI rendezvényen kerül sor.

vissza

ELŐTERJESZTÉS

Dr. Olajos Gyula………………………..

1973. október 10-én született Miskolcon egy értelmiségi családba első gyermekként.

Édesanyja pedagógus, édesapja agronómus volt. Általános iskolai tanulmányait Edelényben végezte. Befejeztével Miskolcon járt középiskolába. Gimnáziumi évei alatt döntött, hogy mely irányban folytatja a tanulmányait. Sikeresen felvételizett a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, majd sikeresen diplomázott 1998-ban. Ugyanebben az évben kötöttek házasságot Edelényben, dr. Gergely Ágnessel. Négy gyermeket nevelnek, két fiút és két kislányt.

1998-tól a Hatvani Albert Schweitzer Kórházban dolgozott belgyógyászként. A hatvani munkahelyről jött el dolgozni a Jászárokszállási Városi Önkormányzathoz, ahol háziorvosként gyógyítja a betegeket, azonban jó kapcsolatot tart továbbra is a hatvani kórházzal.

Közben a belgyógyász szakvizsga mellett, háziorvosi és később foglalkozás egészségügyi szakvizsgákat is megszerezte. Folyamatosan képzi magát.

Jászágón 2007-ben megüresedett az orvosi praxis, s kérésünkre sikerült megnyerni magunknak Gergely Ágnes doktornőt, illetve rajta keresztül a MARTON 2001 Kft-t, hogy lássák el a jászágói betegeket.

A doktornő éppen a harmadik kisgyermekükkel volt otthon, s ezért rögtön helyettesítette doktor úr, amely azóta is megmaradt, 2017. május elsején múlt tíz éve, hogy a vegyes praxist ellátja. Vállalta akkor is, amikor nehéz volt a közlekedés, illetve most is az.

Néha igaz megjegyzi, hogy két kocsit tett tönkre ezen a rossz úton, azonban a betegeihez mindig eljön, most is, amikor Jászárokszálláson az ismert okok miatt több beteg jut egy körzetre.

Segítségével a Jászárokszállási orvosokkal közösen ellátják a készenléti idő alatti betegeket is.

Ugyancsak közreműködik abban is, hogy a betegekhez eljusson a gyógyszer, hiszen a rendelési idő végeztével ő viszi el a vényeket.

Az eltelt tíz év alatt többször bizonyította jóindulatát. Saját erőből felújította az orvosi rendelőt, mert az önkormányzatunk akkor nem tudta elvégeztetni, majd később havonta törlesztettük a kivitelezés költségeit, mert a praxis tulajdonosa továbbra is az önkormányzat.

Halk szavú, célratörő módon kezeli a betegeit.

Jászágó, 2017.augusztus 10.

Racskó Anikó

képviselő

Ezért Jászágó Községi Önkormányzat Képviselőtestülete az 57/2017.(VIII.10.) sz. határozatában „JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT” kitüntetésben részesíti. Meghatározta, hogy a kitüntetés átadására 2017. augusztus 19-én, a falunapi rendezvényen kerüljön sor.

vissza

SZABÓ GYULÁNÉ született Görbe Sarolta……
Jászárokszálláson született 1929. december 10-én.

Jászágó ekkor még Jászárokszálláshoz tartozott.

Édesapja Görbe József, édesanyja Ács Erzsébet. Sárika az egyszerű családba első gyermekként érkezett. Szülei nagy szeretettel nevelték gyermekeiket, de nevelésüket elsősorban édesanyja irányította.

Elemi iskoláit Ágó-pusztán végezte, Polgári iskolába Jászárokszálláson járt, az apácarendhez tartozó római katolikus egyházi oktatásban részesült. Magánháznál, albérletben lakott.

Az irodalmat, és a kézügyességet fejlesztő tárgyakat kedvelte, főleg a kézimunkát. A II. világháború alatt nem tudta befejezni a tanulmányait, ezért korábbi tanítójának felesége (Móró Ferencné) magával vitte Vácra és az utolsó évet ott járta. Kitűnő eredménnyel fejezte be a középiskolát, és Budapesten a XIII. kerületi Tanítóképzőben folytatta felsőfokú tanulmányait. Kollégiumi internátusban lakott, költségeit szülei fedezték.

Három évig tanult, majd átszervezés miatt a II. kerületi Tanítóképzőben szerezte meg a diplomáját.

Ezután pályázatot nyújtott be az állás ügyében a Megyei Hatósághoz, s gyakorló évre Négyszállásra került tanítani, ami akkor még Jászárokszálláshoz tartozott. A település önállósodása után a négyszállási iskola is Jászágóhoz került.

A házassághoz vezető kapcsolata igen érdekesen indult 1950-ben. Szabó Gyula bácsi a tanítás kezdése előtt egy héttel a tanyai iskolába tartott, hogy átvegye az elődjétől a szükséges dolgokat, s félúton találkozott egy piros pettyes, kartonruhás hölggyel, aki megkérdezte, hogy merre van a négyszállási tanyai iskola. A kérdésre kérdéssel felelt: mért érdekli, melyre a válasz az volt, hogy én vagyok az új tanítónő. Gyula bácsi is bemutatkozott: én pedig az új tanító.

1952. június 21-én kötöttek házasságot. 1956-ban született gyermekük, Enikő, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik és az országos egészségügyben dolgozik.

A legjobban a tanyai iskolában érezte magát, mert az egyszerű emberek szerették, tisztelték. Sohasem tűzött ki elérhetetlen célokat sem maga, sem a diákjai elé.

Magának azt űzte ki célul, hogy minél többet láthasson az országból, a világból. Ezt meg is valósították, sőt diákjaikkal nagyon sokat kirándultak. Nem véletlen, hogy szerette az irodalmat, lehet, hogy ezért vezette oly sokáig a könyvtárat, sőt tanyai könyvtárat is működtetett. Nagyon sok színdarabot tanítottak be a tanulóknak, vagy a pedagógus társaiknak, olykor a szülőknek is. Amikor bekerültek lakni és tanítani Jászágóra, a gyermekekkel báboztak, tanulságos vidám meséket játszottak, nagy sikerrel. Később nyugdíjas korában elindította és éveken keresztül szervezte, tanította dalkörös asszonyokat. Hangjukat kazettán, lemezen is megőrizték. A Jászágói Népdalkörrel arany fokozatú minősítést szereztek több esetben. Ma már más foglalkozik a népdalok tanításával, azonban sokszor éneklik a Sárika által összeállított csokrokat. Tagja az Ágóiak Baráti Egyesületének. Részt vett a hagyományaink gyűjtésében, megőrzésében, továbbadásában. Az ÁBE Hírlevelében többször jelent meg írása a régi hagyományainkról, írt a kisdiákok humoros történeteiről.

2017-ben elment a kedves párja, amely nagyon megviselte.

Napjainkra, megtanulta használni a számítógépet, s jól megérdemelt nyugdíjas éveit tölti.

Jászágó Község Önkormányzata Képviselő-testületének

Z-50//2019. (VIII.6.) határozata

Szabó Gyuláné „Jászágó Községért” kitüntetéséről

Jászágó Község Önkormányzata Képviselő-testülete

Szabó Gyuláné

Jászágó, Rákóczi út 5/B. szám alatti lakos részére

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetés adományozásáról döntött.

A cím átadása 2019. augusztus 17-én, a falunapi rendezvényen kerül sor.

vissza

Mezei Balázs István………………..

Jászárokszálláson született 1933. november 29-én. Ekkor Jászágó Árokszálláshoz tartozott. Egy gazdálkodó paraszt család elsőszülött gyermekeként érkezett, két testvére született Anna és György. Húga Anna Jászágón, öccse György, pedig Budapesten alapított családot. Már gyermekként dolgoznia kellett a családi gazdaságban. Részt vett a földek művelésében és az állatok gondozásában is. Már ekkor jelentkezett a lovak iránti szeretete. Ha tehette mindig lovagolt, még a front ideje alatt átvonuló kozákok lovait is elkötötte.
A háború nem kímélte ezt a családot sem, 1944 őszén édesapja eltűnt a fronton. Legidősebb fiúként, mindössze 11 évesen rá hárultak a gazdaság körüli teendők, és a család megélhetésének biztosítása. A háború utáni évek küszködéssel teltek, nagyon sokat kellett dolgoznia. Sokat mesél Szántó Bálint bácsiról, a falu kovácsáról, akivel felesben műveltek földet, a patkók kovácsolásában is besegített. Ekkoriban Jászárokszállásra és Gyöngyösre járt piacra lőcsös kocsival.
Katona éveit Karcagon töltötte az ország utolsó lovas alakulatánál, ahol egy földijének, Bordás Béla bácsinak köszönhetően, a század parancsnok tiszti lovásza lett. A végig dolgozott gyermekkor után fiatalságának legboldogabb évei voltak ezek, hiszen ideje nagy részét a lovak gondozásával és lovaglással tölthette.
A lovas alakulat feloszlatása után az alakulat tagjait, Lyukóbányára vitték bányásznak, leszerelésig itt szolgált.
A leszerelést követően tovább folytatta a földművelést.
1959-ben házasságot kötött Nagy Margittal, akivel a Csányi Állami Gazdaságban kezdtek el dolgozni.
1960-ban belépett a termelőszövetkezetbe, az Ivony-tanyán kaptak egy kis szobát, és a tehenészetben folytatták a munkát. Ide született lányuk Margit 1961-ben.
A ’60-as évek elején kezdték el építeni házukat a faluban, második gyermekük, Balázs 1965-ben már beköltözésük után született.
A feleségével háztáji gazdálkodásba kezdtek. Szabadföldön és fóliasátorban egyaránt termeltek zöldségféléket. A kertészkedés mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak, szarvasmarhát, sertést és lovat is tartottak.
Míg a Tsz-ben dolgozott, felesége a gyermeknevelés és a háztartás vezetése mellett, segítségére volt az állatok és a növények gondozásában is.
Miután hazaért a munkából, várták az otthoni teendők. A sok munka ellenére mindig volt idejük egymásra és a családra is.

Gyermekeiket támogatták tanulmányaik elvégzésében, lányuk gyógyszertári asszisztens, fiuk fogtechnikus lett. Mindkét gyermekük házasságából 2-2 unokájuk, sőt már két dédunokája is született. Nyugdíjba vonulásáig a Farkas-tanyán dolgozott.
Felesége 2007-ben ment el mellőle örökre.
Ezután jó szomszédjával, Barócsi Józseffel segítették egymást a gazdálkodásban és közös poharazgatásokkal színesítették a hétköznapokat. Együtt jártak ki a faluban rendezett programokra, és segítettek ezek előkészületeiben is. Korábban is támogatta a fiatalokat, elsősorban a futball csapatot, a lovas rendezvényeket és a falunapot is. Többször előfordult, hogy a nagy rendezvényeinkre a baráti egyesület kemencéjében sütöttünk, és Balázs bácsi adta a fűteni valót.
Az idős kora, és a sok fizikai munkával eltöltött évek ellenére a mai napig gazdálkodik. Családja minden hétvégéjét itt tölti Jászágón. Unokái is gyakran látogatják, nagy az öröme, mikor láthatja a dédunokáit.

Jászágó Község Önkormányzata Képviselő-testületének

Z-51//2019. (VIII.6.) határozata

Mezei Balázs István „Jászágó Községért” kitüntetéséről

Jászágó Község Önkormányzata Képviselő-testülete

Mezei Balázs István

Jászágó, Kossuth út 8/B szám alatti lakos részére

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetés adományozásáról döntött.

A cím átadása 2019. augusztus 17-én, a falunapi rendezvényen kerül sor.

vissza

Babó Gábor 1979 november 17.

született Budapest 4. kerületében.Édesanyja Makó Mária bérszámfejtő, édesapja Babó György felszolgálóként dolgozott. Szorgos családban nőtt fel, ahol a kötelességtudat és a szorgalom még sokat számított. Általános iskolai tanulmányait is itt, Újpesten végezte.

A középiskola – a csepeli Kossuth Lajos Műszaki szakközépiskola, repülőgép szerelői és technikusi oklevelének megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát Környezettechnika szakirányán. Az egyetemi tanulmányai alatt – szakdolgozati téma keresése közben – jutott el Németországba, ahol megismerkedett a napelemes rendszerekkel és szerelésükkel.

2006-ban diplomázott, házasodott össze Adriennel és született meg első fiúk, Milán. Ugyanebben az évben építette fel az első kristályos napelem összeszerelő üzemet majd ugyanitt üzemvezető volt.

2014-ben született meg Ádám fia.

A 2008-ban alapított a Newergies Kft.-t mely rövid időn belül sikeressé vált, 2015-ben Jászágón építette meg Magyarország első – pályázati támogatás nélküli naperőművét.

Azóta a Jászságban számos naperőművet épített a cég, további helyeken egyéb beruházásokkal, támogatásokkal segíti az itt élők életét, munkáját.

Jászágóval 2012-ben ismerkedett meg, hiszen ekkor került először szóba a környezet kímélő naperőmű létrehozása. Ezután vásárolta meg a Newergies Kft. a temető melletti területet, ahová egy bemutatásra készült napelem parkot hozott létre.

A társaság illeszkedett a gazdasági, társadalmi érdekeinkhez. Mivel Jászágó nem rendelkezik kellő anyagi forrással, rögtön a segítségünkre sietett a cég, az iskolában a szülőkkel közösen egy szép ivó kutat hoztak létre.

Majd a telephely megvásárlása óta folyamatosan támogatja az önkormányzati falunap rendezését, minden évben támogatja az iskolások és az óvodások karácsonyi ünnepségeit, komoly ajándékokat kaptak. Mindig arra fordíthatják a támogatást, ami a legjobban szükséges. Volt, hogy játékokat, színes ceruzákat kaptak, volt hogy sport eszközöket, vagy egyéb fontos eszközöket vásárolhattak.

Támogatta rendszeresen a JÁSZFA Alapítványt, nem csak egy összeggel, hanem tombolajegy vásárlással is. Segítette az iskolás gyermekek részére rendezett Jászsági Foci Kupát, labdát vásárolt, valamint a jászágói kis focistákat egyforma szerelésbe öltöztette.

A gyermekek megköszönve a sok ajándékot, rajzzal szoktak kedveskedni, amit közzé lehet tenni.

A polgárőrök is számíthattak a támogatására, legutóbb nagyobb összeget adott a személygépkocsi megóvására építendő garázs költségeihez.

A legnagyobb támogatást a községháza és a múzeum felújításakor nyújtotta, hiszen a megnyert támogatás nem fedezte a felújításkor a munkák során előállt állapotok javítását. Konkrétan a múzeum tetejét teljesen újjá kellett építeni.

Nemcsak kértünk, és kaptunk támogatást, hanem más számunkra megvalósíthatatlan dolgokat oldott meg. Amikor ellopták a betörés során a fűkaszánkat, szinte azonnal hozott egyet, vagy más esetben, mint legutóbb a búcsúra készülve is kisegített emberrel és géppel együtt.

Nem tudtuk, hogy hogyan biztosítsuk a temetőben a levegőből készített fényképet, amely előírás a járási hivatal részéről, elkészítették mire az ellenőrzés megtörtént.

Jászágóról nem készült légi felvétel, s egyszer csak készítettek, olyan léptékűt, hogy beazonosíthatóak a házak, még a fólia sátrak is.

A többi vállalkozóval együtt hozzájárult a karácsonyi díszkivilágítás költségeihez, emelve ezzel az ünnep varázsát.

Többször részt vett személyesen, vagy másokkal együtt a jászágói rendezvényeken.

Legutóbb pedig kérés nélkül kaptunk jelentős támogatást a koronavírusos járvány ideje alatt, és a búcsú szervezése kapcsán is első szóra biztosította a szükséges áramot, sőt le is köttette, hogy sergőzhessenek az ágói gyermekek.

Emberségéért, segítőkészségéért, kötelességtudatáért:

Jászágó Községi Önkormányzat Képviselő Testületének 2020. július 30-án megtartott testületi ülésén Z-49/2020.(VII.30.) határozatában

BABÓ GÁBOR

részére

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitűntetés adományozásáról döntött.

A kitüntetés átadására 2020. augusztus 15- én a FALUNAPI rendezvényen kerül sor.

vissza

Paksi József, Jászdózsa, 1950. május 3.

Jászdózsán egy egyszerű család második gyermekeként született, édesanyja Orosz Mária, édesapja Paksi János. Érkezése nagy örömet jelentett, hiszen a fiú a családi név tovább vivője, a jövő biztosítéka.

Nemcsak a szülők, hanem a nagyszülők ragaszkodását is élvezte. Anyai nagyszülőknél nagyon sokat tartózkodtak az unokák, így ő is. Ha tehette sokszor kiment a tanyára, mert ott laktak a nagyszülők.

Megesett, hogy miután felkelt és nem fordítottak rá nagy gondot a szülők szabaddá tette magát, azonban a ház mögött lakó néni igen éber volt, megkérdezte, hogy hová mész télen papucsban? A válasz nagyon egyszerű volt: nem a tanyára szökök.

Óvodába nem szeretett járni, sokkal inkább kedvelte a szabadságot. Óvodás korában édesapja fuvaros volt, így a fia korán hozzászokott az állatokhoz, és a nagyszülőknél is voltak állatok. A játékaiban is a szántás, vetés, állattartás volt a meghatározó. Nagyon emlékezetes maradt, hogy a vegyes bolt kirakatában meglátott egy fából készült kis játéktaligát. Megkérdezte boltos nénit, hogy mennyibe kerül ez a játék. Bözsike néni mondta, hogy Józsikám ez nagyon sok pénz, ismered a piros százast, annak felébe, 50 forintba.

A fuvarosok naponta kapták a szállításért a fuvardíjat, s amint Józsinak sikerült egy piros százasra szert tenni, kettétépte és elszaladt a boltba a taligáért. A boltos néni azon nyomban visszakísérte, hogy rögtön keressék a másik felét, és összeragasztva ő becseréli, de kérte, hogy ne bántsák a kisgyereket, mert ő a hibás.

Általános iskolai tanulmányait Jászdózsán a Bozóky János általános iskolában végezte, jó tanuló volt. Villanyszerelőnek tanult, gyakorlaton az ÉMÁSZ hatvani kirendeltségén volt, Rónaszéki Sándor keze alatt szerzett gyakorlatot.

Alig fejezte be a tanulmányait bevonult katonának, Marcaliba. Nagyon messzire került, onnan eltávozásra nem tudott hazajönni, mert haza és vissza is egy-egy nap volt az út. 1968-ban volt katona, amikor egy este feleskették őket és útnak indultak Csehszlovákiába, ahol ekkor komoly katonai helyzet alakult ki. Télen, novemberben történt, nagyon embertelen körülmények között zajlott az esemény.

Amikor leszerelt Jászágóra költözött, mert akkor az itteni termelőszövetkezetben kapott munkát.

Családot alapított, feleségül vette Boros Jusztinát. Hamarosan gyarapodott a család, hiszen 1973-ban megszületett az első gyermekük: Gabriella. A felesége ekkor Szarvasra az Óvómőképző Főiskolára járt, melyet levelező úton fejezett be. 1978-ban született a második kislányuk: Éva. Nagy szeretetben nevelték lányaikat, ma már az unokáik is felnőtt korúak.

Ebben az időben a termelőszövetkezeteket is körzetesítették, így a továbbiakban Jászdózsai termelőszövetkezetben folytatta munkáját. Majd Jászágóra jött dolgozni, a rendszerváltásig a helyi vízmű kezelője volt. Ezt követően egy jászberényi magán cég alkalmazta, itt dolgozott nyugdíjazásáig, sőt alkalmanként még most is visszahívják.

Sokszor segített a villamos hálózat javításában a művelődési házban, az önkormányzatnál, intézményeknél, időseknél stb. Legutóbb Macsi Sanyi bácsi villamos berendezéseit javította, de készített neki a járást könnyítő korlátot is.

Gyakran rendbe tette, kaszálta a lakásánál lévő buszvárót, vagy megjavított apróbb tárgyakat. Örömmel segített a Kossuth utcai viharharang felújításában.

A település 50. évfordulójára rendezték a segítségével az első fogathajtó és díjugrató versenyt, melynek tiszta bevételét felajánlották a JÁSZFA Alapítvány létrehozására. Majd később évenként szervezett másokkal együtt fogathajtó versenyt, bemutatót. A rendezvényeket nem csak munkájával, hanem anyagiakkal is segítette. Szinte minden alkalommal személyes ajándéktárgyat adott a résztvevőknek.

Részt vett a jászágói Jász Világtalálkozó szervezésében, a harmadik napot a lovasok által végrehajtott karusszel fogathajtással zárták. Sok rendezvényen más településen is részt vett a kettes hintójával, pl. Jászárokszálláson Jászfényszarun, Jászapátin, Jászszentandráson, Jászdózsán.

Minden szüreti felvonuláson ott volt, az ő hintóján utazott a regnáló jászkapitány.

Segítette a település és a hagyományok bemutatására szervezett „Nagyapáink nyomában” c. rendezvényt, vagy más alkalmakkor pl. családi napokon is számíthattunk rá.

Előfordult télen szánkóba fogta a lovakat és a gyermekek ujjongva fogadták. Sok évig volt a Falumikulás fuvarosa.

Részt vett az Ágóiak Baráti Egyesületének látvány disznóvágásán, ahol nem csak a munkáját adta, övé volt minden szükséges felszerelés.

Segítő munkájáért sohasem várt ellenszolgáltatást. Mindezekért Jászágó Községi Önkormányzat Képviselő Testületének 2020. július 30-án megtartott testületi ülésén a Z-48/2020.(VII.30.) határozatában

PAKSI JÓZSEF

Jászágó, Petőfi u. 34. szám alatti lakos részére

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetés adományozásáról döntött.

A kitüntetés átadására 2020. augusztus 15- én a FALUNAPI rendezvényen kerül sor.

vissza

Tősér Edit, Jászberény, 1970. szeptember 14.

Nagyon dolgos, egyszerű családba várták. Szülei Dobos Edit Margit női-férfi fodrász és Tősér László kovács. Általános iskolai tanulmányait Jászágón végezte, majd a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközép és Szakiskolában Nagykőrösön (1987-1990) folytatta tanulmányait ahol pék szakmát szerzett. A tanulmányai alatt a szakmai gyakorlatát a Jászkenyér Kft-nél töltötte Jászárokszálláson és azok befejeztével itt is helyezkedett el már 31 éve.

Egy kis személyes dolgot is szeretnék mondani. 1972 októberében adták át Jászágón az óvodát. Hogy teljes létszámmal feltöltődjön, olyan kicsit fiatalabb gyermeket is felvettek, akik még nem töltötték be a harmadik életévüket. Így történt ez Editkével is, ő volt a legfiatalabb óvodás. Beszélni folyékonyan nem tudott, de mindent megértett és megértetetett. Ügyesen rövidítette társai nevét, mert a teljes nem ment, így született meg MoLa, CSika, GuLa, az ovónő és társai szerették, kényeztették. Jövőre már az óvodánk is betölti az ötven évet, és Editke is régen volt óvodás.

A napi kemény munkája mellett Kelemen Gyula bácsitól átvette a helyi templom sekrestyés feladatait is, 16 éve, amelyet a mai napig is nagy odaadással végez. Közel állnak hozzá a gyerekek, akik az irányítása alatt szívesen vesznek részt az egyházi szertartáson ministránsként. Több alkalommal szervezte meg számukra, és vitte őket ministráns találkozókra Egerbe. Az évenként előadott betlehemi játékok betanítása is hozzá kapcsolódik. Az önkormányzati és civil szervezetek rendezvényeinek megvalósításában rendszeresen közreműködik (falunapokon, községi rendezvényeken, a gyarokparti i és a négyszállási iskolai búcsúkon, megemlékezéseken. Tagja az Ágóiak Baráti Egyesületének valamint a Vöröskereszt helyi szervezetének. Aktív szervezője és támogatója a véradásoknak.

Szorgalmáért, önzetlen segítségéért, közösségi munkájáért, Jászágó Községi Önkormányzat Képviselő Testülete a Z-19/2021. (VIII.3) sz. határozatában „Jászágó Községért” kitüntető címet adományozta, melyet 2021. augusztus 14-én, a falunapi rendezvényen kell átadni.

Jászágó Község Önkormányzata Képviselő-testületének

Z-19//2021. (VIII.3.) határozata

Tősér Edit „Jászágó Községért” kitüntetéséről

Jászágó Község Önkormányzata Képviselő-testülete

Tősér Edit

Jászágó, Rákóczi út 6/B szám alatti lakos részére

„JÁSZÁGÓ KÖZSÉGÉRT”

kitüntetés adományozásáról döntött.

A cím átadása 2021. augusztus 14-én, a falunapi rendezvényen kerül sor.

vissza

elérhetőségek-kapcsolat